Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Az egyetemi évek szépsége és nyomasztó kora

Ágnesre figyeltem, aminek okát ma sem tudom megfogalmazni, aztán ez így is maradt, és a négy éves levelezés során egyszer csak kölcsönösen elszakíthatatlanná érett a kapcsolat közöttünk. Azt mondják, hogy a diákszerelem nem szokott végleges maradni. Ha ez igaz, akkor a miénk nem volt az, vagy mi lettünk a kivétel. Volt még egy „katalizátor" levelezésem is Ágnes nővérével Marikával, akinek társasági körét szétzüálta a háború, ezért hozzánk csatlakozott, és főleg mint kirándulási program- szervező jeleskedett a nyári szünetekben. Az ő levelei is segítettek abban a felismerésben, hogy többé-kevésbé már náluk is családtagnak számítok.

A szülői családból jött levelek, amelyek főleg édesanyámtól érkeztek, a féltő szereteten túl sok keserűségről is szóltak. Valóban sok gondjuk volt otthon, érzésem szerint is nagy reménységük voltam, s ez igen megnövelte a felelősségérzetem mindenben, amit feladatomnak tekintettem.

Ha visszagondolok a saját egyetemi éveimre, nekem csupán két terület adódott egy kis pénzkeresetre. Az egyik az volt, hogy vfflamos- gép-tervezési feladatokat vállaltam pénzesebb, de lustább évfolyamtársaim számára. Ezek igen munkaigényes számítási és rajzolási feladatok voltak, de csak az elsőt volt nehéz elkészíteni, a többit negyedannyi idő alatt meg lehetett csinálni az elsőnél kidolgozott szisztémával, de az eltérő számadatok behelyettesítésével. A másik pénzkereső munkámhoz egy meghívott előadó segített hozzá, akinek ábrákat kellett rajzolnom a kinyomtatásra kerülő oktatási jegyzetéhez.

Az egyetemtől kapott értékek sorába kell vennem azokat az erényeket is, amelyek a nagynevű, főleg idősebb professzoraink magatartásának és tekintélyének kisugárzásából voltak fellelhetők. Tiszteletet megkívánó, de irányunkban is tiszteletet kifejező volt már a puszta megjelenésük, járásuk, pedáns öltözetük és beszédstílusuk. A személyiségükkel neveltek bennünket viselkedéskultúrára és jó modorra. Következetesen Kolléga úrnak szólítottak bennünket teljes komolysággal az „elvtárs" megszólítás tombolása és erőltetése idején, még az elégtelen osztályzat beírásakor is. Elejtett szavaikból lehetett következtetni magas általános műveltségükre, de érezhető volt részükről valamiféle atyai szeretet is. Ennek egyik bizonyítéka volt, amikor két tanszék közötti labdarúgó mérkőzésen a két tanszékvezető professzor, Dr. Pattantyús Á. Géza és Dr. Gillemot László vállalta a centercsatár szerepét. A hallgatói drukkerhad lelkesen ordította a „Hajrá Patyi!" bíztatást, amikor az ősz hajú és pipaszár lábú, klott gatyás öregúr felé gurult a labda, ám amikor luftot rúgott, röhögéstől volt hangos a MAFC pálya.

110