Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Érettségi után, válaszutak előtt
VÁLASZUTAK ELŐTT, PÁLYAKEZDÉS, CSALÁDALAPÍTÁS VESZPRÉMBEN Érettségi után Gyermekkorom óta mérnök szerettem volna lenni. Ebben a vágyakozásban nagy része volt édesapám foglalkozási mintájának, de ezen túl a domináns érdeklődési irányultságom is táplálta ezt a kívánságomat. Csodálattal bámultam a cséplőgépek transzmissziós meghajtását, a gőzerőgépek dugattyús és tolattyús mozgását, de a villanymotorok láthatatlan mágneses erőátvitele is bámulatba ejtett. Vágyat éreztem a misztikus titkok megismerésére, aminek kezdetét a zseblámpa működésének megfejtése jelentette. Karácsonyra mindig fémépítő és elektromos szerelő játékokat kértem, ezekhez a huzalkészletemet horganyzott kötődrótbontásokkal is gyarapítottam. Nyolcéves koromban birtokba vettem az éppen kiürült kecske ólat, és úgy „villamosítottam", hogy a bejárati csengő megnyomásakor kigyulladt, és égve is maradt az ajtó feletti lámpa. A gimnázium alsó tagozatában világosodott meg előttem Öveges József „Kis fizika" című könyvét tanulmányozva, hogy a műszaki tudományok és a matematika szoros összhangban vannak egymással. Ettől kezdve a matematika és a mértan is kedves lett előttem, s ezt a szaktanárom, Helyes László is észrevette, és épített is rá a nevelésemben. Az ő kezdeményezésére alakult meg az alsós „Laczkó Dezső Természettudományi Szakkör", amelynek elnökévé választottak osztálytársaim 14 éves koromban, titkára pedig az osztályelső Komáromy Pista lett. A háború után mi ketten, a hozzánk csatlakozó Torma Fricivel alakítottuk meg a Technikai Szakosztályt, javítottuk az iskola sérült villanyhálózatát az előzőleg már ismertetett módon. Mindezek után ért a nagy csalódás, miszerint első jelentkezésemre nem vettek fel a Műegyetemre. Ma sem tudom, hogy a felvételihez a jó rendű érettségi bizonyítványom - amiben a matematika és a fizika jeles volt - minősült kevésnek, vagy ebben az akkor már hátrányt jelentő értelmiségi származásom, (lényegében egyfajta anonim „numerus clausus") játszott szerepet. Az egyetem akkori baloldali ifjúsági politikai szervezete behívott egy beszélgetésre, ahol azt firtatták, hogy milyen újságokat szoktam olvasni, milyen a kapcsolatom a Demokratikus Ifjak Szövetségével, s ehhez hasonlókat. Abban már akkor is biztos voltam, hogy válaszaim nem tükrözték a kérdezőim által elképzelt „szocialista mérnök" eszményképét, aminek így meg is lett a következménye. 100
