Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig. Napló, 1945. március 2. - október 2. - Veszprémből Veszprémbe 2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Benkő Lajos hadnagy naplója

Lacófi itt jár, mondja, hogy éppen ma ment a futár Welsbe. írtam haza Mariska néninek, Gyulának, Pálffynak. Valamelyik csak oda fog érni. Este Gyimesi hadnagy mondja, hogy holnap indul Ingolstadtba a bátyját keresni. Adok neki egy levelet, melyet elvisz Ambergbe, és a Kis Kálmánnak és Vit Lajosnak eljuttat. Ma kiváló vacsora van. Vaj, konzervhús, kenyér, retek.

Este Amerika Hangja bemondta, hogy az amerikai csapatok rövidesen bevonulnak Bécsbe. Reggel a párizsi rádió közvetítette Fábián Béla volt miniszter beszédét, melyben kifejtette, hogy már lassan minden nemzet fiai hazamennek a táborokból, csak a magyarok maradnak. Kéri a magyar kormány intézkedését, hogy addig is, amíg megfelelő szállítóeszköz áll rendelkezésre, teremtse meg az összeköttetést az otthoniak és a táborban lévők között. A magyar közlekedésügyi miniszter kijelentette, hogy Magyarországról a németek elvitték a gördülőanyagot, a szarvas- marha állományt. A fegyverszüneti feltételek teljesítését Magyarországon orosz és amerikai bizottság ellenőrzi.

Pocking, 1945. június 27. szerda

A San Franciscoi értekezlet befejeződött. Az egész világsajtó az egyezmény nagyszerűségét emeli ki, de elismeri, hogy még nem tökéletes. A román-magyar barátságot már a nép megvalósította, amennyiben Erdélyben a magyarok földjén a román katonák segítenek. Budapestre megérkeztek az angol újságírók. Kiemelik, hogy a helyreállítás munkája milyen szépen folyik, és a politikai élet hogy virágzik. Az egész politikai élet a szeptemberi képviselőválasztásokat várja. A moszkvai rádió felsorolja azt az óriási segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott Budapestnek. Búzát, lisztet, zsírt, húst, árpát, ezer négyzetméter üveget, autókat és benzint bocsátottak rendelkezésre. A nemzetgyűlés kifejezte háláját az orosz kormánynak, és a Vörös Hadseregnek. Belgrád kikel magából az angol csapatok magatartása miatt Triesztben és a szlovén tengerparton. Élesen támadja az angolokat, hogy csak sírást és szenvedést hoztak magukkal, és Triesztben ezért kitörtek a sztrájkok.

Délelőtt elhatározom, hogy ma kimegyünk Schönburgba. Elindulunk, de a betonútnál elkap az eső, úgyhogy bőrig ázva visszajövünk. A katolikus lelkésznél átnézzük az új névjegyzéket, ismerős nincs. Feliratom magam, mert a pap indul valami körútra, hogy keresse Gyurit. A vöröskeresztes levelezőlapok gyűjtését folytatom.

91