Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig. Napló, 1945. március 2. - október 2. - Veszprémből Veszprémbe 2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Benkő Lajos hadnagy naplója
Miklós Béla miniszterelnök üdvözölte Sztálint Magyarország felszabadítása alkalmából, melyre Sztálin válaszolt. Budapesten a bányamunkások kongresszusa befejeződött, 110 kiküldött vett részt, ők is táviratilag üdvözölték Sztálint, éppen úgy, mint a mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok, kiket Sztálin földhöz juttatott. A szegedi egyetemi ifjúság követelte az egyetem nevének József Attilára való változtatását. A budapesti orosz katonai vezérkar kijelentette, hogy Budapesten a viszonylagos rendet helyreállította, melynek egész Budapest elismeréssel adózik. Romániában 38 háborús bűnös közül 29-et halálra ítéltek. Churchill lemondott, és ismét őt bízták meg a választásokig. További amerikai és angol csapatokat raknak ki Triesztben, kik végzik Karintia és Trieszt megszállását. Triesztért még folynak a tárgyalások és jegyzékváltások. Tito Zágrábban az együttműködésről beszélt, és Triesztre való igényét hangoztatta. Kijelentette, hogy azért írta alá a szovjet-jugoszláv kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, nehogy Jugoszláviára sérelmes határokat kényszerítsenek rá. London nyilvánosságra hozta, hogy a lengyel képviselők elutazásuk előtt Moszkvától ígéretet kaptak, hogy a tárgyalások után Londonba, majd haza repülőgépen küldik őket. Ehelyett letartóztatták őket. Pocking, 1945. május 24. csütörtök A napi foglalkozás a szokásos. Hírek hallgatása, továbbítása. Ma nem főztünk. Este jön Tománé, hazakísérem. Kis kétéves fiát viszem. Le lehetek gyengülve, mert elég nehéz. Néha megszorítja a nyakamat, melyen a kelést az édesanyja előbb gyenisztrálta meg. Az eső megint esett délután, egész nap a szobában ülünk. Este amerikai katonáktól megtudjuk, hogy az oroszok bombázták Linzet. Úgy látszik, ez hozzá tartozik a szövetségük megerősítéséhez. Moszkva délben élesen kikelt az ellen a bánásmód ellen, melyben az amerikaiak a német tábornokokat részesítik. Miért tekintik őket lovagias ellenfélnek? Dönitz, ki Hitler utóda, egy asztalnál ül az amerikaiakkal, kik pezsgőzés közben áhítattal hallgatják hazudozásait. Rádióadót bocsátottak rendelkezésére, hogy tovább uszíthasson. Kezet fognak vele, és az őrség tiszteleg neki. Moszkva most már érti, miért estek a németek szívesen amerikai fogságba. Kérdezi, hogy mi az, ami Spanyolországot, Svájcot, a Vatikán jámbor papjait, Churchillt és a lengyeleket közös nevezőre hozza. Megadja a választ, nem más, mint a szovjet elleni ádáz engesztelhetetlen gyűlölet. 57
