Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig. Napló, 1945. március 2. - október 2. - Veszprémből Veszprémbe 2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Benkő Lajos hadnagy naplója

Verával vagyunk szolgálatban. Reggel 7-kor már jó hideg van, nem mondható nyárinak az idő. Budapest 7.10-kor kezdte mondani a híreket. Délelőtt megírtam a levelet Pálffyéknak, remélem ez is eljut majd Veszprémbe, mint a többi. Megköszönöm a szívességet, és kérem Mamának is küldje el levelemet. Steidl Tóni olyan boldog, hogy nem is lehet vele beszélni, úgy örül, mint egy gyerek. Megtudta, hogy a felesége jól van, és a kisfiának nincs semmi baja. Nagyon lehangolódott, mikor Csaba Jenő délután Dokscháéknál megmondta neki, hogy az ő feleségének a rendőrség nem adta ki ugyanazt az írást, amit nekem Pálffy megszerzett. Ugyanis valami személyes ellensége van Tómnak, talán a hivatalból. Mikor ezt megtudta, nem is szólt, csak magában gondolkodott. Amilyen ideges, nem fog megint aludni éjjel. A Fekete Gábor háborús bűnös. Csaba urat ma délután tovább faggattuk. Mondja, hogy a zsidó-iskola pincéjében találtak egy csomó hullát, akik a nyilasok tarkólövései nyomán haltak meg. Mondja, hogy több zsidó megjött Veszprémbe, de nők és gyermekek nincsenek köztük, kivéve a Lantos leányt. Színház, mozi működik. A Kommunista Párt helyi szervezete a menhelyiek részére rendezett előadást.

Délután a Mazákékhoz is elmegyek, ott volt ugyanis Antal Arthur- nak a fia, aki kijött Németországba, egy szállítmánnyal hazament. Két hónapot töltött otthon, most detektív, és ide kijött valami dolgát elintézni. Apja jól van, anyja Bécsben. Almádiban, Fűzfőn nem voltak harcok, Magdáról Mazákék sem tudják hol lehet. Délután Уг 6-ra lemegyek a hírvevőbe a híreket meghallgatni. Vera este valami amerikai mulatságra megy a szüleivel, így én veszem az este 10 órás híreket.

Pocking, 1945. szeptember 3. hétfő

Pocking, 1945. szeptember 4. kedd

Reggel Csaba Jenő a fiával és Szabó Jánossal gépkocsin útba indult Veszprémbe. János estig nem jött vissza, így lehet, hogy őt is átengedték a zónahatáron. Levelünket elvitték. Jánosnak az a terve, hogy ismét visszajön, és tájékoztat majd az otthoni helyzetről bennünket. Remélem ő majd levelet is hoz a rokonok közül valakitől, vagy talán a Mamától Sáskáról.

153