Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig. Napló, 1945. március 2. - október 2. - Veszprémből Veszprémbe 2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Benkő Lajos hadnagy naplója

Ma eseménytelen napunk van. A híreket Jeneyné hallgatja. A hírvevőben az áramot mindhárom vezetéken lehozzuk, hogy nálunk mindig legyen villany. Egy Hell gépet is hozunk, de nem tudjuk beállítani. Más rendszerű, és nem lehet az adóhoz szinkronizálni. Délelőtt Scholtz úr jön, tud róla, hogy kerestem. Röviden megbeszéljük a Pumák jelentkezését, illetve nem jelentkezését. Mondja, hogy keressem fel holnap délelőtt. Nagyon barátságos és kedves volt. Délután Vera legépeli a francia újságíró budapesti tudósítást. Este megnézzük a Tip-Top revü előadását. Nagyon jó volt az előadás. Női tornászok is voltak, egyik szerencsésen le is esett a trapézról, kihomorítva hasra. Szerencsére nem történt baja. A bohócok most a „kufferok" súlyának megmérése körül, és a féltékenységi jelenettel értek el nagy sikert. Az oráni lebujbán eltöltött egy este is nagyszerű volt. 3A 12-kor volt vége az előadásnak, mire a mindennapi esti vendégeink egyike elment egy óra volt, így lefeküdtünk.

Bolgár hivatalos körök kijelentették, hogy ha 25-én éjfélig a szövetséges Ellenőrző Tanácson keresztül nem érkezik újabb tiltakozás a választások ellen a nagyhatalmaktól, úgy azokat az eredeti terv szerint meg fogják tartani. Moszkva szerint az a cselekedete a bolgár ellenzéknek, hogy a jelöltjeit visszavonta tiltakozásul a bolgár kormány eljárásával szemben, a reakciónak azon törekvése, hogy ellentétet idézzen elő Anglia-Amerika és a Szovjetunió között. A brit és angol kormány értesítette Romániát, hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni a kormányalakítás kérdésében. Moszkva szerint a jelenlegi kormány nagy haladást ért el a demokrácia útján.

Pocking, 1945. augusztus 24. péntek

Pocking, 1945. augusztus 25. szombat

Ma Verával ketten vagyunk szolgálatban. Kiszámítom a hölgyek heti óraszámát, ők ugyanis óránként 0,50 RM-t kapnak. Napi nyolc óra az átlag. Reggel jön Sándor bácsi szépen felöltözve, és megköszönt. Olyan szépen és szívből kíván minden jót, hogy meghatódtam. Nem mondhatom, hogy megfeledkeztek a névnapomról, mert legalább 25-en jöttek minden jót kívánni. Ezt a névnapot nem tudom otthon megünnepelni, de Mamá- ék is biztosan ma rám gondolnak, mint ahogy én is gondolatban otthon járok ma. Mama ma biztosan örömmel, de egyben szomorúan gondol a 25 éves „nagy" fiára, mert nem tudja, mi lehet vele.

145