Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Három évre új gyerek lehettem

Egyszer kis híján alaposan ráfizettem a legénykedésemre. Olvadás, majd hirtelen fagy jött, olyan lett a pálya, mint a tükör. Senki sem mert a meredek és hosszú pályán korcsolyával lemenni. Na majd én! Csakhogy a felnőttek egy helyen az úton keresztben átjárónak hamuösvényt készítettek. Ha idejében észreveszem, könnyen átugorhattam volna, de mire odaértem, olyan nagy lett a sebességem, hogy alig láttam valamit. Egyszer csak éreztem, hogy én még megyek, de a lábam nem követ. Rettenetes nagyot estem, csoda, hogy a térdkalácsom szilánkokra nem tört. Ketten támogattak haza, és napokig nem tudtam lábra állni.

Új ismerősre tettünk szert, egy házaspárra. Anyámmal mentünk az utcán, ők szembejöttek. Az asszony feltűnően nézegetett minket, majd némi habozás után megszólította anyámat és megkérdezte, hogy Tihanyi lány-e? Kiderült, hogy még gyerekkorukból ismerték egymást.

A férje katonatiszt volt. Néhányszor oda-vissza viziteltünk. Egyszer valamilyen okból apám nem lehetett jelen, az asszonyok elmerültek a beszélgetésben, így a százados úr — egyébként szimpatikus, közvetlen ember — be kellett érje velem. Tőle tudtam meg, hogy volt egy kis határincidens a románokkal. Valamilyen ünnepük lehetett. A hazaszeretet, no meg feltehetőleg a kelleténél több ital hatására „határkiigazítást" hajtottak végre, északabbra tették a határjelzőt.- Es mit tettünk mi? Kérdeztem felajzottan.- Kicsit beléjük lőtt a tüzérségünk.

A százados úr megmutatta a bélyeggyűjteményét, és a tartalékaiból nekem is adott, talán kétszáz darabot. Ezzel lelkes bélyeggyűjtővé tett. Természetesen csak gyerek módra űzhettem ezt a passziómat, vagyis pénz nélkül. Ez is egy ok lett arra, hogy apámat naponta várjam haza, mert a hivatalból rendszeresen hozott negyven-ötven használt bélyeget.

Pénzérméket is gyűjtöttem. Erdélyben, 1919-ben elég sok monarchiabeli aprópénz maradt. Most ezek visszaszivárogtak a forgalomba. így a hivatalos pénzek mellett még kétféle, főleg egy-, két- és tízfillérest lehetett gyűjteni, az osztrák pénzverdében gyártott kétfejű sasos és a magyar koronás változatot. Láttam még Ferenc József képmását hordozó egyko- ronást is, csak azt persze nem tudtam megvenni.

Egyszer egy szakállas öreg zsidó kereskedőnél, amint a fiókját kihúzta, megláttam egy ilyen egy filléres „kakukkfiókát". Kértem adja el nekem. Rászánt negyedórát és talált még kilencet. Megkaptam az egészet tíz fillérért, meg egy ígéretet, hogy ha még akad, félreteszi számomra. Neki meg lett egy új állandó vevője. Sajnos sok mással együtt később ez a gyűjteményem is odaveszett.

52