Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
ELŐSZÓ A magyarországi memoárirodalom kétségkívül legismertebb és legtöbbet hivatkozott munkája éppen egy veszprémi polgárhoz, Francsics Károly borbélymesterhez kötődik. Majd két évszázad távlatából az ő korabeli visszaemlékezési felbecsülhetetlen értéket képviselnek nemcsak Veszprém, hanem a korszak magyarországi polgárainak mindennapjairól is. A 21. századi információáramlásban természetesen már nemcsak írott, hanem szinte percenként audiovizuális források sokasága is keletkezik, mégis kérdés vajon ezek közül (a levéltárba bekerülő iratokat nem számítva) mennyi marad majd az utókorra és mindez milyen információkkal szolgálhat korunk emberének mindennapjairól, gondolatairól, érzelmeiről. E bizonytalan kérdés kapcsán az egyéni visszaemlékezések, naplók - amennyiben azok fizikailag nem kallódnak el, vagy maradnak akár örökre egy számítógép mappájában - jelenthetik ma is a legbiztosabb forrást korunk veszprémi polgárairól. Ezek a visszaemlékezések azért is különösen fontosak mert nemcsak az egyén, hanem a város akkori életéről is tudósítanak, illetve látatják azt, mit is gondolt egy veszprémi saját városáról. A városok, így Veszprém is folyamatosan változik nemcsak fizikai, hanem mentális értelemben is. Az infrastrukturális változások jól nyomon követhetőek, azonban az, hogy mindez milyen változásokat idézett elő az itt élő közösségek mindennapjaiban, már sokkal kevésbé. Az egyéni visszaemlékezések azonban segíthetnek megismerni, megérteni mit jelentett veszpréminek lenni 1945 előtt, az 1960-1970-es években vagy éppen a rendszerváltás idején. A város átalakítása ugyanis nyomokat hagyott nemcsak utcaszinten, hanem az itt élők önmagukról és környezetükről kialakított képén is. A második világháború előtti kisváros lakói mást gondoltak önmagukról, városukról, mint az 1980-as években immár egy (vélt) modern nagyváros lakótelepein élők. Mindehhez azonban nem szabad „minőségi" szempontból közelíteni, hiszen az ide érkezők tömegei is olyan új impulzusok, szokásokat hoztak, amelyek tudattalanul is alakították Veszprém befelé és kifelé mutatott, megélt képeit. Az emlékiratok segíthetnek láttatni mit gondolt egy ide érkező, beköltöző a városról, az itt élőkről illetve hogyan gondol városára egy innen elszármazott. A migrációs irányok a beköltözők-kiköltözők esetében ugyan ellentétesek, de van egy közös pont, a városhoz fűződő emocionális viszony.
