Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

A család mérlege

Nagyanyám akkor már szintén a halálán volt. Amikor a horda rájuk tört, próbálta védeni a lányát. Sérve volt a hasán, kapott rá egy ütést. Még meg kellett érnie kedvenc gyermeke halálát, de pár nap múlva lehetett őt is vinni a temetőbe.

Talán tisztességes temetés sem jutott volna nekik, ha nincs Panni. Pénze neki sem volt, de elment egy kanonokhoz, aki nekem keresztapám volt, de Pannit alig ismerte, és kölcsönkért tőle egy héten belül kétszer. És kapott, bár semmi garancia nem volt rá, hogy vissza tudja fizetni. Később már aligha tudtak volna a papok segíteni, mert az Egyházat a román állam ugyanúgy kirabolta, mint Rákosi az ittenit. A különbség mindössze annyi, hogy odaát a magyar egyházak számára a rendszerváltozás után sincs kárpótlás. Panni mindent visszafizetett. Amikor az utolsó részletet vitte, a keresztapám csak annyit mondott: „becsületes nő maga, Anna". Igen, Anna-Panninál becsületesebb és hűségesebb embert nem ismertem.

Legyen ez az utolsó szó: minden nemzetben vannak becsületesek és gazemberek, hűségesek és hálátlanok, legfeljebb neveltetéstől és politikusaik vadításától függően az arányok különbözhetnek.

151

Családunk, 1956