Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

1956

I- „Hát nem tudod, nagygyűlés van a színházban, ő is ott lehet".

Loholás a színházba. Tömve volt. A színpadon Straub Gyula elnökölt. Tárgyilagosan vezette a gyűlést, megadta a szót az ellenvéleményeknek is: „Hallgassuk meg Szanyi Imrét is a KISZ-bizottságról!" Az uralkodó hangnem mégis forradalmi volt. Különösen a soproni egyetemisták küldöttsége ütött meg éles hangot. Nekem folyamatosan jelzett a belső vészcsengőm. A józan ész egyre csak az erőviszonyokra figyelmeztetett. Amikor valaki még a revíziós kérdést is felvetette, kétségbe estem, mert éreztem, hogy ennek a nálunk is védtelenebb erdélyiek fizethetik meg az árát. Meg is fizették. Állítólag ott több magyaron álltak bosszút, mint Magyarországon. Kifelé menet mondta az egy évvel előttem végzett Szépe Pista, hogy „Először sajnálom, hogy már nem vagyok egyetemista"! Mire én a pesszimista: „Örülj neki, holnapra begyűjti őket az AVH, és vége lesz mindennek." Hát másnapra nem gyűjtötték be őket. Tévedtem, de csak az időpontban, mert sok barátom „jutalmul" még szovjet „kéjutazáson" is részt vett.

Másnap korán reggel ismét az egyetemen voltam. A rádiót hallgattuk, s benne a fegyverropogást. Tehát vannak hősök, akik fegyverrel is szembeszállnak a szörnyeteg hatalommal, de mennyi esélyük lehet?!

Aznap lejárt a szabadságom, vissza kellett jutnom Inotára. Kiderült, hogy országos vasutassztrájk van. Azért autóstoppal estére visszajutottam. A kohó sötét volt, ott is sztrájkoltak. Lefagytak a kádak. Micsoda munka lesz majd újraindítani! Amikor ötvenezer amper ívet húz, az félelmes hangjáték, jó idegek kellenek hozzá. Nem mindenki mert a munkások közé menni. De nekem soha semmilyen konfliktusom nem volt velük, nyugodtan bejárhattam a kohóba. Barátságosan fogadtak, s megbeszélhettük a politikai helyzetet is. Nyoma sem volt munkás-értelmiségi ellentétnek.

Csak a rendszer kiszolgálóit és haszonélvezőit nem szerették. Természetesnek tekintették, hogy a „mérnök úr" is azt akarja, amit ők. Most vettem észre, hogy nagy részük milyen értelmes. Munkásgyűléseken egyszerű szavakkal, mégis szakszerűen megfogalmazták a követeléseiket.

Inotán valahogy nyilvánosságra került a besúgók listája. Díszes társaság volt, élükön a főmérnökkel. Hogy mentse a tettét, munkásgyűlésen elmondta beszervezésének történetét. Jobban járt volna ha hallgat, mert miután fordult a kocka, letartóztatták, hogy számot adjon őszinteségi rohamáról. Egyik nap a gyár előtt egy csapat kapatos munkással találkoztam. Egyikük barátságosan invitált: „Megyünk kirámolni az AVH-s spicli K. lakását, jöjjön, legyen köztünk egy értelmiségi is!" Más se hiányzott volna nekem.

141