Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Ismét az egyetemen

tak volna be mindannyiunkat. Csak hát mi 1956-ban végeztünk, s annak a generációnak nem mertek többet fegyvert adni a kezébe. így évtizedek múlva káplárként kaptam obsitot. Katonai karrierem ilyetén alakulása miatt nem estem búskomorságba, sőt... A tartalékos tiszteket ugyanis időnként behívták továbbképzésre.

Ismét az egyetemen

Ekkor két és fél év után komoly változások történtek. Egyrészt befejeződtek a közösen hallgatott általános tárgyak, s négy szakra ágaztunk, úgymint: szervetlen kémia, ásványolaj, szilikátkémia és elektrokémia. Én ezt az utóbbit, a legkisebb létszámút választottam, mert ez ígérkezett a leglogikusabbnak. Fordulat történt a politikában is, s annak ránk is volt hatása. Az új miniszterelnök, Nagy Imre leszállította a felemelt ötéves tervet. Kiderült, hogy ilyen sok mérnökre még sincs szükség. Addig minden ballasztot magunkkal kellett hurcolnunk, mert „Tudja elvtárs, hogy a tanulása már mennyibe került az államnak?!" Egyes oktatók arra is gondoltak, hogy mennyibe fog kerülni, ha a delikvens diplomát kap. Ezt addig csak gondolhatták, de most, hogy engedélyezték a buktatást, eljött az ő idejük. Az évfolyam egy részétől megszabadultak, technikusi diplomával szélnek eresztették őket. Még így is maradtak elegen, akik nem elégítik ki a mérnök fogalmát.

Az Elektrokémia Tanszéken volt három okos ember, meg egy „tudós" tanszékvezető L. Sándor személyében. Általánosan használt beceneve a „Fonnyadtfejű". Róla az a vicc járta, hogy ül az íróasztalánál toronymagas papírhalmok mögött, s arra kérdésre, „Mit csinál professzor úr?" a válasza: „Hát nem látja, kísérletezek". Előadásai így kezdődtek: „Tegyük fel, hogy..." négy-öt egyáltalán nem evidens feltételezés... „akkor írhatjuk, hogy", hatosintegrál, meg ami mögéje befért. Aztán hat óra levezetés, természetesen papírról. A végeredményt háromszor aláhúzta. „Na kérem, ha ezt beszorozzuk egy tíz az ötödikenes faktorral, akkor nagyságrendileg a tapasztalattal azonos értéket kapunk." Vagyis sikerült fényévnyire távolodnia a valóságtól. Eredeti látásmódjára vallott, hogy a fémek kristályszerkezetét, tehát szilárd anyagokét „felfoghatjuk úgy, mint a lyukak oldatát a fémekben, vagy a fémek oldatát a lyukakban."

A mi fantáziánkban nem a fémbezárt lyukak voltak a legizgalmasabbak. Konzultációra hiába kértük, attól okosabbak nem lettünk.

127