Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Az egyetemen

a rántás. Kiderült, hogy a kéznél levő mosóport használta hozzá. Utólag ezeken a malőrökön jókat lehetett mulatni, de akkor bizony éhesen maradtunk. Amikor anyám éjszakai műszak után próbált valamit pihenni, apám szigorúan őrködött az álma fölött. Én olyankor bölcsen eltűntem otthonról, de a kisebbek időnként kihúzták a gyufát. Volt két macskánk is. A komolyabbik, Mao, feleslegesen nem beszélt, de ha a kisebbik „idegenekről" panaszkodott neki, kiment rendet teremteni. Olyankor még a vaskapu is dongott a hozzávágott betolakodóktól.

Az egyetemi felvételin könnyen átmentem, de ösztöndíjról ismét szó sem lehetett. Ugyanis hazánk akkori urai a négy alapművelet közül törölték az osztást. A szüleim együttes jövedelme ugyanis vékonyan meghaladta a kétezer forintot, az pedig, hogy abból hányán kell megéljünk, nem számított.

Az EGYETEMEN

Az egyetemen az évfolyamban kétszázötvenen kezdtünk. Nagyjából egyharmadunk erős gimnáziumokban érettségizett, jó képességű fiatalember, körülbelül ugyanennyien képviselték a gyengébb, de még elfogadható alapképzettségű középmezőnyt. Az alsó egyharmad zöme a szakérettségisek közül került ki. Köztük akadtak néhányan, akik helyzetük miatt korábban nem érvényesülhettek, de nagyobb részük bizony nem volt egyetemre való. Ha figyelembe vesszük, hogy előírt kvóták voltak a felvehetők származására vonatkoztatva, más szóval pozitív diszkrimináció a munkás és paraszt származásúakra, akkor nem lehet nem emlékezni a numerus claususra. A különbség mindössze annyi, hogy amit akkor a zsidókra, most a magyar középosztályra alkalmaztak. Ilyen vegyes anyagból kellett az egyetemnek mérnököket képezni.

Ez csak a színvonal leszállításával volt lehetséges, mert az első időszakban nem volt szabad senkit kibuktatni, legkésőbb az utóvizsgákon át kellett lökdösni a delikvenseket. Egy tanársegéd ismerősöm a következő tanácsot adta: „Kolléga úr, ne elégedjen meg azzal, hogy diplomát szerez, még azzal sem, ha jelest kap, próbáljon meg tudni is! Mi nagyjából leadjuk azt az anyagot, amit a régi Műegyetemen, de nem kérhetjük számon. Ha valaki a vizsgán képes szabatos kerek mondatokat megfogalmazni, annak már jelest kell adnunk, hogy megkülönböztessük az átlagtól." Ha nem is tartotta magát minden tanszék ehhez az elvhez, volt igazság a szavaiban.

116