Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Az államosítás

Közeledett az érettségi. A mi osztályuk volt az utolsó, amelyik latin és német nyelvből érettségizett. Nekem ezekből kellett komolyan készülnöm. No meg valamennyit „magyarból", mert ez a tárgy már csak félig volt magyar irodalom. A kötelező olvasmányok nagy része orosz volt. Például Tolsztoj Háború és békéje. Világhírű műről nem illik véleményt mondani, de bevallom orosz fóbiámtól függetlenül, Tolsztoj szobordön- tögető felfogásától nem voltam elragadtatva. A történelem tételek nagy részét, az egész magyar középkort én dolgoztam ki.

A szóbeli érettségi vizsgára mentem, amikor a vár előtt megállított egy legény, és számon kérte, hogy „miket terjesztek a húgáról". Már akkor sem volt szokásom hódításokról dicsekedni, ráadásul nem is volt miről. Kérdeztem, hogy egyáltalán ki a húga, de ő csak fenyegetőzött. Felmértem az erőviszonyokat, s úgy láttam, hogy verekedésben nem lennék esélytelen, de az is eszembe jutott, hogy milyen sikerem lenne az érettségi bizottság előtt kék-zöld monoklival, vagy netán érettségizés helyett a rendőr őrszobán kötnék ki. Ezért visszafogtam magam és biztosítottam, hogy a húga jó hírét nem fogom veszélyeztetni. Szerencsére ennyivel beérte, és soha többé nem láttam. Azóta is csak feltételezésem van, hogy kiről beszéltünk. Volt egy lány, nem gimnazista, aki némi érdeklődést tanúsított irántam, de én nem vettem a lapot. Lehet, hogy éppen ez volt a „bűnöm"? Vagy ez a legény csak legénykedni akart, és belekötni egy érettségizőbe?

E kellemetlen intermezzo után az érettségi vizsgát szerencsésen letettem. A nyelvekből most sem brillíroztam, de a „jó" átlagom, hála a többi tárgynak, meglett.

Egy érettségiző fiatalembernek persze vannak társadalmi kötelezettségei. Kell például valaki, aki szalagot varr neki. Nőügyekben még nem voltam teljesen önjáró. Egyik barátom udvarolt egy család egyik szép lányának. Később feleségül is vette. Néha elhívott hozzájuk engem is. Volt egy albérlőjük, egy korunkbeli diáklány. Kicsit udvaroltam neki, így lett szalagom. Szerelemről azonban szerintem részéről sem volt szó, s a kapcsolat rövidesen meg is szakadt. De egy „érett" fiatalembernek dohányozni is illik. Szamár módon kocadohányosként füstöltem is, majd rövidesen megjött az eszem és azt is abbahagytam. De ebbe az önpusztításba pár év múlva egy egyetemi vizsgaidőszak feszültségében visszaestem.

Az érettségi bizonyítvány tehát megvolt, de most hogyan tovább? A kedvencem a történelem volt, de amit akkor ezen a címen kínáltak, abból inkább nem kértem. Hazudozni nem volt kedvem, s pláne nem a nemzetünk kárára. Inkább matematika-fizika szakra jelentkeztem az

113