Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Menekülők, disszidensek sorsa
Egykorú naplók, korabeli visszaemlékezések tak, illetve íróasztalukat és irodájukat bezárva a már gyülekező tömeg közé vegyültek. A párt-végrehajtóbizottság tagjai ugyancsak a helyükön maradtak, s várták a bányászokat. Körülbelül 10 óra tájban értek a bányászok Zirc községbe. A bányászokhoz Dudar és Nagyesztergár községekből is számos dolgozó paraszt és egyéb személy is csatlakozott. A felvonulás eléggé rendezett sorokban történt. Elöl a bá- nyászifjak, majd idősebb bányászok, műszakiak s hátul a hozzájuk csatlakozott tömeg. [A] nemzeti színű lobogóból a köztársasági127 címer már ki volt vágva. A vészes hírek, mely[ek] szerint a bányászok a közintézmények szétrombolá- sára jöttek a községbe, nem feleltek meg a valóságnak. A tömeg régi 48-as dalokat énekelt. PL: Kossuth Lajos azt üzente stb. A dalok közben felkiáltások hangzottak: Éljen a magyar szabadság! - Egyenjogú magyar-szovjet barátság! Magyar uránt magyar kézbe! Munkástanácsokat akarunk! Stb., stb. E jelszavakat átvette a tömeg, amely mindannyiszor harsány kiáltással megismételte azokat. A főútvonalon fekvő bányászkatonai alakulat128 szállodája előtt a tömeg megállt, s egy küldöttség felhívta a bányászkatonai alakulatot, hogy álljon a tüntetők közé. A katonák bent lévő tagjai, akik nem voltak munkán, ugyancsak a tüntetők közé álltak, hiszen már ott voltak azok a bányászkatonák is, akik az éjszakai műszakra vagy a délelőtti műszakra mentek. Egy alhadnagy kezébe nemzeti színű zászlót nyomtak, aki a zászlót a felvonuló tömeg legelején vitte, s a már 6-700 főnyi zirci lakosságtól megnövekedett, kb. 1-2000 fős tömeg129 a község főterén lévő I. világháborús hősök szobra elé vonult. Három nemzeti színű zászlót tartó személy (két bányásziljú, s középen egy katona) felállt a szobor talpazatára és Boldizsár nevű bányatechnikus130 elszavalta a Talpra magyart. Az egybegyűlt tömeg minden versszaknál együtt kiáltotta az eskü szavait: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” A jelenlévő személyek közül nagyon soknak <a könny> ebben a felhevült, felkorbácsolt nemzeti érzés pillanatában folyt a könnye. Ez a könnyhullatás nem színészkedés volt. Az eskü szavaiban és a könnyekben minden jelenlévőnek érezni kellett, hogy hiba volt itt, amin gyökeresen javítani kell. Az önérzetében megsértett nemzet kitörése volt az eskü. Elfojtott nemzeti érzéseink törtek felszínre e tüntetés során. Aki csak a tüntetés passzív szemlélője volt is látnia kellett, hogy meg kell itt gyökeresen javítani kapcsolatainkat a Szovjetunióval, az egyenlőség és kölcsönös előnyök alapján. A jövőben nem lehet régi poli127 Helyesebben: népköztársasági. A Rákosi-címerről van szó. 128 Egyfajta munkaszolgálat a politikailag megbízhatatlannak tartott sorkötelesek fegyvertelen kiképzésére, „átnevelésére”. 129 Az 1-2000-es szám helyett eredetileg 2-3000-et írt a szerző. Az 1992-1993-ban újraírt kéziratban ugyanitt 2000 2500 fős becslés áll. 130 Neve hol Boldizsár Istvánként, hol Boldizsár Gáborként fordul elő. Foglalkozása bányász vagy bányatechnikus volt. Lásd még az 50. sz. forrást! 133
