Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Történelem – alulnézetben. Ajánló Dr. Papp Sándor
Feltűnő, bár érthető lehet, hogy a november 4-i intervenció után közvetlenül a szovjet katonai parancsnokság által kiadott rendelkezések - fegyver-beszolgáltatás, kijárási tilalom, összejövetelek és tüntetések tiltása - hangütése még nem kifejezetten agresszív. Ez a későbbiekben, különösen a magyar karhatalmi egységek színre lépésével válik fenyegetővé. A decemberi hangulatjelentések egyikében-másikában még szó esik a múlt hibáiról és a forradalom egynémely követeléséről, ám 1957 januárjától a hangvétel már megváltozik, keményebb, megbélyegzőbb a forradalom résztvevői iránt, és megkezdődnek a leváltások, a letartóztatások, és érkeznek vissza a régi vezetők. Majd jönnek a megtorló intézkedések; fegyelmi és rendőrségi kihallgatások, tanúk beidézése, vallatások. Az ítéletek stílusa, nyelvi megfogalmazása, fogalomkészlete és szóhasználata külön tanulmány tárgya lehetne. A nyers hatalmi érdek által rabul ejtett és vezérelt gondolkodás nyelvezete ez. A forrásközlés külön értéke, hogy bőven idéz a tanintézetek és a kulturális intézmények forradalom leverése után született iratanyagából is. A kezdeteknél még mutatkozik akarat a differenciálásra: meddig volt forradalom és mikor alakult át - úgymond - ellenforradalommá. Hogyan változott a diákok magatartása, milyen úton-módon lesz az idegen nyelv tanítása kapcsán oroszból német, majd ismét orosz. Miként változott a hitoktatásban részt vevők száma, hányán menekültek el az országból (korabeli szóhasználattal: disszidáltak). Kiállás a letartóztatottak mellett, gyűjtés a fogva tartott pedagógus családjának. Néhány levél az emigrációból, naplójegyzetek részletei, helytörténeti krónikák idevágó sorai, majd párt- és VB-titkárok jelentései a településükön lezajlott eseményekről, továbbá tanácsi és pártszervezetek által elrendelt anyaggyűjtés. A kötet tartalmaz néhány kései visszaemlékezést is, sőt, szép csokrát nyújtja az akkor született alkalmi költeményeknek. Ezek - tudjuk - ritkán kiemelkedő irodalmi alkotások, de az emberi érzések olyan mélységeiből törnek fel, hogy egy-egy versszakuk vagy soruk még ma is szívbemarkoló. Ahhoz, hogy a jövőt biztos alapokon álló történelmi tudatra építhessük fel, szigorú tényfeltárásra, s csaknem kíméletlen önvizsgálatra van szükség, mely nélkül csupán a virtuális „valóság” futóhomokjára építkezünk. Ez a forrásközlő és Pákozdi Éva Szilvia igényes és elmélyülő bibliográfiájával kiegészített kötet jól szolgálja ennek a felelősségteljes történelmi tudatnak a kimunkálását. A kiadó levéltár így teljesíti a történeti forrásanyagok őrzésén és rendszerezésén kívüli hivatását: a források közzétételét és értő interpretálását. E gondolatok jegyében ajánlom a kötetet a szíves Olvasó figyelmébe. Veszprém, 2011 karácsonyán 6 Dr. Papp Sándor D. Se. professor emeritus Pannon Egyetem
