Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Alkalmi költemények
Alkalmi költemények Ki hord majd sírotokra hálás virágokat? Ki fogja magasztalni a hősi harcokat? Mi élők maradtunk, talán csak épp azért, Hogy soha ne felejtsük a szentelt drága vért. S titkos szavunkból értsék a késő unokák, Hogy kik táplálták vérrel az elgyengült hazát. S ha úr is lesz a gazság, ha minden igy marad: Szívünk úgyis megőrzi a drága holtakat! S ha nem is támad hajtás az áldott sírokon: Végzet sújtotta népem: Tehozzád tartozom! Eredeti, I. példányú gépirat. Veszprém Megyei Levéltár (VemL): A Veszprémi Megyei Bíróság iratai: Büntetőperek (XXV. 4/b): B-463/1957, csatolva: B-108/1957: ceruzás 101. lap. A vers után kézírással: „Elismerem, hogy Ady Nótázó vén bakák című vers[e] saját tulajdonomat képezte. Horváth Margit.” Az ugyanitt őrzött másik példányon: „Elismerem, hogy a fenti kormányellenes gúnyvers az én tulajdonomat képezte. Kudelkáné.” 85. Hazámat keresem (Alkalmi költemény) Veszprém, 1956. novembere Hazámat keresem A bolygó felhők útját figyelem És bolygó lábbal járok idelenn Ó, hol találom elveszett hazám A gyermekszáj több kenyérért kiált És házainkra égő pernye szállt Halálra vált most élet és remény Itt benn a börtön négy szűk fala zár Itt drótsövény lett az országhatár És börtönőrök fegyvere vigyáz Hová forduljak? Hol találhatom Ahol fejem nyugvóra hajthatom Hol az a föld, hol testvérre lelek? Itt néma ajkak csendes átka kél Ökölbe torzul millió tenyér Csontvázzá fogyva sírnak az anyák Futó felhőkkel napnyugat felé Bizonytalan sors, új kaland felé Siessek én is, mint sok tízezer? 169
