Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)

Alkalmi költemények

Alkalmi költemények

84.

Hozzátok tartozom. .. (Alkalmi költemény)

H. n., é. n.

„S be szép ilyen végzetes néppel Ugyanaznak tudni magunkat”

/Ady: Nótázó vén bakák/

Hozzátok tartozom, hű testvéretek vagyok,

Kik megcsúfolt hazánkért még halni tudtatok.

Fogadjatok be engem, ki élve maradt,

Hogy veletek viselje a magyar átkokat.

Végzet tiporta népem! Se múltat, se jövőt Nem termett, s nem teremhet e véráztatta föld.

Hiába vágysz te jobbra, az átok nem ereszt.

Csak két jel van e tájon: bitófa és kereszt.

Gyalázat a te sorsod, vagy nagyszerű halál,

De igy vagy úgy — reményem mindig csak sírba száll. De mégis ugyanaznak vallom magam veled.

S ha éltemet a végzet, engem veled temet.

Hallgassátok csak bennem a testvérszív dalát,

Kik szabad akaratból kerestetek halált.

Sírokban, böntönökben, földön és föld alatt,

Kiket köt koporsó, vagy hétszeres lakat.

Te kisfiú, kit Pesten a szovjet tank tiport,

Mert játékos kezdeben halálos akna volt.

És, Öcsikém, te ott fenn /negyedik emelet/

Benzinnel töltögetted a szódásüveget.

Tizenkétéves pajtás, géppisztolyt tart karod,

A Gyásszal egyidős vagy, s most harccal oszlatod.

Egyetemista testvér a barrikád mögött,

Petőfi harcos lelke lelkedbe költözött.

167