Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Későbbi visszaemlékezések
Későbbi visszaemlékezések húskonzerveket, a hentesboltban pedig több kiló húst vásároltunk. A Mexikói út környékén semmi nem történt, úgyhogy az eseményekről mi is csak másoktól értesültünk. [...] Október 30-ig többször érdeklődtünk távbeszélőn és járókelő vasutasoktól vonatügyben, azonban eredménytelenül. Ez idő közbe[n] a lábam semmit sem javult, ezért nem tudtam eleget tenni a kartársak ama többszöri kérésének, hogy induljunk el gyalog, és majd csak valahogy hazajutunk. Sánta lábbal - ha az ember futni nem tud - nehéz lett volna olyan viszonyok között gyalogszerrel elindulni Pápára azzal, hogy majd csak lesz valami jármű útközben! Október 30-án reggel annyira kétségbeejtő volt lábam állapota, hogy elhatározták a kartársak, hogy valamiképpen elsegítenek, eltámogatnak a MÁV-kór- házba. El is indultunk, és odamenet útba ejtettük a Gorkij fasori pedagógusszék- házat, ahova bementünk. Elpanaszoltuk, hogy mily meggondolatlan módon rekedtünk Pesten, ahol vigasztalásképpen közölték velünk, hogy a fesztiválra érkező egész csoportok is maradtak ott, akik szintén 24-ére vagy az utánra tervezték a visszautazást. Kérésünkre adtak egy írást, amelyben felhívják a segíte- nitudókat arra, hogy hazajutásunkban legyenek segítségünkre. Pénzt is ajánlottak fel segítségül, amit mi köszönettel el is fogadtunk. A MÁV-kórházban dr. Szilágyi Erzsébet orvosnő vizsgált meg, injekciót adott és gyógyszerrel látott el [...]. 31-én reggel elbúcsúzva nagynénémtől, [...] elindultunk. A Thököly, majd a Rákóczi úton át mentünk Budára, hogy kijussunk Kelenföldre. Amikor a Gel- lért-szálló elé értünk, már alig bírtam vánszorogni. Az volt a javaslatom, hogy menjünk be, ebédeljünk meg - legalább kipihenem magam és innét érdeklődjünk az utazási lehetőségek felől. [...] Először kinevettek és tovább akartak menni, azt állították, hogy a Gellértben nincs üzem, míg végül meggyőződtek róla, hogy van. Bementünk és megebédeltünk. Ebédelés közben jutottunk arra az elhatározásra, hogy itt szálljunk meg - már délután 4 óra lehetett -, ezt is cselekedtek. Másnap, elsején hiába próbálkoztunk bárminemű alkalmatosságot keresni Pápa felé, nem sikerült. Elhatároztuk, hogy másnap, azaz november 2-án, mindenképpen elindulunk és majd csak találunk valamit, ami hazavisz bennünket. Borzalmasan vágytam már haza. Reggel elindultunk és a Bartók Béla úti tejüzemnél megláttunk egy veszprémi feliratú teherautót, melyre sikerült felkéretőzni. Azért szálltunk fel erre, mert abban bíztunk, hogy Veszprémből bizonyára könnyen és hamar hazajutunk. Másodikén 10 és 11 óra között érkeztünk Veszprémbe, ahol az első utam az oktatási osztályra vezetett.149 Ott jelentkeztem, és elmondtam, illetve elmondtuk a történetet. Az osztályról sikerült telefonösszeköttetést szerezni Pápával, név szerint Moór ezredes elvtárstól kértem segítséget, aki meg is ígérte, hogy harmadikén, majd későbbiekben azt ígérte, hogy negyedikén reggel személy- gépkocsiján hazahoz bennünket. Érintkezésbe léptünk Veszprémben a Megyei 149 A megyei tanács VB oktatási osztályáról van szó. 160
