Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Menekülők, disszidensek sorsa
Egykorú naplók, korabeli visszaemlékezések befejezése után elindult a menet a németfalui hősi emlékműhöz. Én Gréger Imre és Macska János mellett mentem. Hárman beszélgettünk, zászlót nem vittem, hogy kié volt az a zászló, ami ott volt, én nem tudtam és most sem tudom. Németfaluban136 ugyanaz zajlott le, amit a fentiekben leírtam. Utána a tömeg elindult a falu felé, hogy ki vetette fel azt, hogy a cseszneki hősi emlékműhöz is vonuljon fel a nép, nem tudom, de az irány Csesznek volt. Legjobb tudásom szerint állítom, hogy kommunista szavat13 vagy személyt említeni nem hallottam, de ha hallottam volna, figyelmeztettem volna arra, hogy ilyennek helye egy békés felvonuláson nincs. Azt megbeszéltük, hogy ha valaki rosszindulatú kijelentést tesz, azt azonnal figyelmeztetjük. A cseszneki emlékműnél történt ünnepség után a tömeg visszatért Bakonyszentkirályra, ahol békésen széjj eloszlott. Október 26-án dél felé lehetett, amikor dobolt a kisbíró, hogy a kultúrotthonban gyűlés lesz. Schlick Józseffel mentem fel, aki az erdőn munkatársam volt. Ő ült a volt elnök, Farkas Barnabás mellett, én őmellette. Két személy volt kint Zircről, s előadta, hogy a forradalmi tanácsot kell megalakítani. Kb. 50 fő lehetett a terembe[n], az egyik előterjesztette a javasoltak személyé,t melyek között én és Farkas Barnabás is ott volt. Amikor az én nevem olvasták, Vince Lajosné, a volt párttitkár felesége bekiáltotta, hogy nem leszek jó, mert a Párt utasítására ötét ki akartam rakni a lakásából, ezzel a nevemet kihúzták. Farkas Barnabás nevénél szintén egy másik asszony azt mondta, hogy az ő apját betegen akarta hajtani közmunkára. Erre a jelenlevők azt határozták el, hogy a régi vezetőségből egy sem kell, mely szerint megválasztották az új vezetőséget. Ezen a gyűlésen egy szót nem szóltam. Amikor a gyűlésnek vége volt, a szövetkezet italboltjában Macska Jánossal, az egyik megválasztott taggal beszélgettem, akinek a figyelmét arra hívtam fel, hogy a szövetkezet boltjában a pénztárt naponta ellenőrizzék, hogy a napi bevétel postára legyen adva, ami napi 100.000 forint is volt. Amit azért tettem, mert az akkori boltvezető személye előttem nem volt megbízható, a szövetkezet vagyonát el ne prédálják, mert azért én is sokat harcoltam. Ellenőrizték-e, nem tudom, de disszidált százezer forinttal. Ha jól emlékszem, október 27-én újra elkapott issiás betegségem, ágyban feküdtem egészen aznapig, amikor Pleszinger Károly feleségét kózházba szállították. Aznap este felé keltem fel. Az italboltban Imre Pál teljesített szolgálatot. A pincében találtam meg, Buda és Pleszinger elvtársakkal beszélgetett. Én is közibük csatlakoztam, kikkel együtt mentem haza. Utána pár napig senkivel nem is beszéltem. Bakonyszentkirály község történetileg Magyarszentkirály és Németszentkirály összeolvadásából alakult ki. Értsd: a kommunista szót. 142
