Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Menekülők, disszidensek sorsa
Egykorú naplók, korabeli visszaemlékezések A parasztság követeléseinek megfogalmazása, majd az iparosoké mát nem ment zökkenőmentesen. A szélsőséges elemek lehetetlen követeléseket dobtak be, bár olyan követelés senki részéről sem hangzott el, hogy a földbirtokokat adják vissza papoknak. Azonban a TSZ-ek feloszlatására a javaslat már megtörtént. S itt hosszas vita után a jelenlévő pártvezetők s a munkások támogatásával egy olyan kompromisszumos követelés született, mely azt kéri, hogy egyforma elbírálást adjon az állam az egyéni és [a] közös gazdaság esetében. Néhány paraszti követelés született csupán, amely teljes mértékben helyes, amit már azóta a munkás-paraszt forradalmi kormány teljesített is. [...] Az iparosok követelésével is egyet lehet érteni és a követelések megvalósulóban vannak. Az iparosok követelésének megfogalmazásánál kemény harcok robbantak ki. Egy melegítő[s,] kék színű pulóveres szőke fiatalember, kb. 35-40 év körüli, azt követelte, hogy az elkobzott bérautókat, tehergépkocsikat adják vissza. Említette, hogy ő 3^4 gépkocsival rendelkezett, s mellette üzemmel, és sok hasonló társa nevében beszél. Ez a személy minden társadalmi réteg követelésének fogalmazásánál felvetette az ő problémáját, azonban a munkások öntudata keményen visszautasította a kizsákmányoló követelőzését. Ugyancsak a bányász elvtársak akadályozták meg azt is, hogy a kereskedők követelése se vettessék papírra, melyben azt kérték, hogy üzleteiket adják vissza. A bányászok kifejezték, hogy az állami kereskedelemmel, üzlethálózattal teljes mértékben meg vannak elégedve és oda maszekokat nem engednek. A bérautós hangoskodót pedig a munkások ki is utasították a teremből. [...] A [...] követeléseket a járási tanács stencilgépjén többszáz példányban sokszorosították. És e követeléseket a vidékről jelenlévő bányászok vitték ki a járás községeibe. Amíg a bányászok vezetői a követeléseket a járási tanács épületében sokszorosították, a bányászok egy része a rendőrség elé vonult, hogy leverje a címert. A rendőrség tagjai kijöttek az épület elé és kérték, hogy az épületet ne rongálják, a címert ők eltávolítják, ami meg is történt. Mire a munkásoknak mintegy 80-100 fős csoportja a járási tanács épülete elé ért, a vörös csillagos címert a tanács dolgozói levették, így pusztítás itt sem történt. A dolgozóknak egy csoportja, kb. 10-15 fő, bement a járási tanács épületébe attól tartva, hogy eme bányászok az irodahelyiségekben akarnak pusztítást végezni. Pintér László elvtárs a folyosóra jött eléjük, s neki adták elő a követelésüket. Követelésük az volt, hogy Kaiser Jánost akarják látni. Pintér elvtárs közölte, hogy Kaiser elvtárs nem tartózkodik az épületben. Ekkor Szigeti Miklós pénzügyi osztályvezető tartózkodása felől érdeklődtek. Pintér elvtárs közölte, hogy a két dolgozó [a] reggeli órákban vidékre ment, s amennyiben a munkások nem hiszik, úgy a küldöttséget szívesen végigvezeti az irodákon, hogy saját szemükkel győződjenek meg, hogy a keresett személyek nem tartózkodnak az épületben. 135
