Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Menekülők, disszidensek sorsa
Egykorú naplók, korabeli visszaemlékezések Délután ledöntötték a Vörös katona emlékszobrát,12' a tanácsházról kiszórták a vörös zászlókat és a szovjet képeket. Ugyanezt akarták a pártbizottságon is, de onnan közéjük lőttek hárman: Nemoda, Ligmann, Szekeres.1"4 Ezeket [a felkelők] félig agyonverték, s itt szereztek fegyvert is. De [ez] még mindig nem volt semmi sem. Hanem egy tank jött, s belelőtt a békés tömeg közé. Erre aztán [az emberek] felbőszültek, s mikorra jött vissza, kilesték, nekimentek, kilőtték. Ki is égett. [...] Az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amely New Yorkban ülésezik, napirendre tűzte a magyar ügyek tárgyalását. [...] Az egész világ megmozdul mellettünk. [...] Még Jugoszlávia is küld [segélyt], Lengyelország meleg együttérzését fejezi ki és segít mindennel, csak a SZU és a többi népi demokratikus állam hallgat. Romániából azért eljön a hír: több helyet (Kolozsvárt, Brassót említik) tüntetés volt, és több erdélyi magyar várost (Temesvárt, Aradot, Nagyváradot stb.) zárt területnek nyilvánították. [...] Rengeteg legendája van a forradalomnak. Nem lehet tudni, mi az igaz, mi nem, de az egész összessége nagyon jellemző. [...] Egy fiatal magyar diáklány Bécsbe ment, a Vöröskereszt megbízottjaként segít a szállításnál. Körülfogják a külföldi újságírók - egy angollal beszélget. Az megkérdi: Mit szól mindehhez a magyar nép? A lány: Harcolni fogunk utolsó leheletünkig! S utána [a lány] megkérdi: S mit szól az angol nép? Kínos csend, utána: Mélységesen szégyelljük magunkat. Mire a lány: Van is miért! Közben ugyanis erősen nyugtalanító dolgok történnek. [...] Itthon is riasztó hírek keletkeznek: orosz csapatok jönnek be az országba a SZU és Románia felől. 31-én vagy 1-jén a rádió is megerősíti ezeket a híreket. [Október] 31-én van a mi forradalmi tanácsválasztó gyűlésünk. Ez (a hatalmi vetélkedés, kétszínűség, egyet nem értés, demagógia, a hazafiság hiánya) s a többi hírek együtt, s a magam tehetetlensége annyira nyom, hogy egész nihilista hatás vesz erőt rajtam, senkinek és semmiben, ami jó, nem hiszek. [...] Olyan nyugodtam feküdtünk le szombaton!123 124 125 [Hihettük:] hétfőn megkezdődik a nyugodt munka, semlegesek vagyunk, nemsokára minden rendeződik. Igaz, hogy az oroszok még itt vannak, sőt, tartja magát a hír, hogy még mindig szivárognak befelé, de hát majd az ENSZ! Bíztunk a nemzetközi segítségben. Még [november] 4-én, vasárnap reggel is nyugodtak voltunk. Ó, mi nem hallottuk hajnalban a rádiót, sőt, most sem hallunk semmit, mert a régóta beteg rádiónk most végképpen felmondta a szolgálatot. Csak később, másoktól hallot123 A várpalotai II. világháborús szovjet katonai-hősi emlékmű. 124 Helyi pártvezetők. 125 1956. november 3-ról van szó. 131
