Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Somfai Balázs: Bevezető
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy teljességről semmilyen szempontból sem lehet szó; a válogatás a kronológia, a települések, a folyamatok, események, de még a források mint írásművek tekintetében is csak reprezentatív lehet. Nem volt és nem lehetett célom társadalmi osztályok, politikai szerveződések, történelmi szereplők, fontos cselekmények, súlyos dokumentumok programszerű bemutatása. Ehelyett a történeti forrásanyag, mindenekelőtt a megyei levéltár által kínált gazdag választékból indultam ki. * A források sorozatát a szöveges források tizenhárom tartalmi szakaszára tagoltam, amely sort a képes források zárják tizennegyedikként. Az egyes csoportok címe az oldal tetején, az élőfejben olvasható. A szöveges források első csoportja a forradalom előtti társadalmi közállapotokat érzékelteti, a korabeli, közhelyszerű szóhasználattal élve: „munkás, paraszt, alkalmazott és értelmiségi” elégedetlenségét bemutatva. A szorosan értelmezett forradalmi dokumentumok a következő három csoportban olvashatók. Mindenekelőtt a különböző számú pontokba sorolt követelések, kiáltvány vagy felhívás formájában, nyomtatványként vagy valamiképp sokszorozva. Külön szakaszba került a forradalmi szervek jegyzőkönyveiből vett összeállítás; a dokumentumoknak „természetesen” csak egy része származik az eredeti szervezettől, mások későbbi átiratban vagy peranyaghoz csatolva maradtak fenn. Újabb szakaszt alkotnak a forradalmi hírlapokból, köztük a hirtelen feltámadt helyi, városi lapokból kiszemelt cikkek. A források ötödik csoportját a megszállás utáni hivatalos hirdetmények alkotják, köztük a megszálló szovjet haderő városparancsnokainak parancsszövegei. Mi sem jellemzőbb a történeti források hiányos fennmaradására, mint az a tény, hogy a leszámozott parancsok sora még az itt nem közöltekkel együtt sem ismeretes egészében. A következő szakaszban hivatalos községi jelentéseket olvashatunk a forradalom leverése utáni korból. Ezek az okiratok sok apró részletet árulnak el a lakosság életkörülményeiről, vélekedéséről, még indulatairól is. Értesülhetünk olyan ellentétekről, nevezetesen a nemzetiségi sérelmekről is, amelyekről különben nemigen esik szó. Megfigyelhető továbbá a hivatalok igazodása, a megfogalmazás bizonytalansága is. A forrásoknak a következő csoportja talán a legmarkánsabb: rendőrségi, ügyészségi, bírósági iratok, melyekből durva vonásokkal, nyers színekkel felvázolt kép tárul elénk az eljárás alá vontakról és tetteikről. Mindezzel együtt ezek rendkívül adatgazdag források - logikai feladvány és történészi feladat megállapítani igazmondásuk fokát. 10
