Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)

Posztó Pápa piacán - I. Textilgyártás és textilkereskedelem a középkorban

Eddig ötféle Angliához köthető plomba került elő az egykori Magyar Királyság területén. Ebből négy viszonylag ritkán fordul elő a Kárpát-medencében. A legkorábbi egy 1500 körüli darab, amely Pápáról származik, egy további 16. század első felére keltezhető lelet pedig Csábrágon került elő. Mindkettő jó minőségű, színvonalas darab, ráadásul az előkerülési helyük jelzi, hogy abban az időben a vagyonosabb városi polgárságnak és várbirtokos arisztokráciának volt módja megvásárolni a drágább, minőségi angol posztót. A harmadik és a negyedik típus eddig ismert magyarországi darabjainak sajnos nem ismert a lelőhelye, így nem tudjuk, hogy azt a textilt eredetileg hol adhatták el. Nyugaton ezek jobban elterjedtek. Az egyiken lévő SERGE DV BOIS felirat egy különleges 17. századi átlós szövésű anyagot takar. A magyarországi darabok tökéletesen egyeznek a nyugati analógiákkal, így hitelességükhöz nem fér kétség. Két további darab a rajtuk lévő DOVER név alapján azonosítható egyértelműen.

Az ötödik típus sok mindenben eltér az előzőektől. Egyik érdekessége, hogy ez a Kárpát-medence egyik leggyakoribb plombája, kb. 80 lelettel. A másik, hogy az első ránézésre egyforma darabok számos apró részletben eltérnek egymástól, mind ábrázolásmódban, mind a kivitelezésük minőségében. Általában ez egy kétoldalas plomba, előlapján Anglia I. Erzsébet királynő korabeli címerével, két címertartó alakkal és körirattal HONI SÓÉIT QVI MAL Y PENSE (szabad fordításban: rossz az, aki rosszra gondol). A hátlapon Tudor-rózsa, GVILHELMVS ALMANDETE körirattal. A minőségjelző és -biztosító tárgyakhoz képest feltűnő, hogy számos darabon a címer és a felette lévő korona elnagyolt, torz; a körirat hiányos vagy hibás. Sőt, több esetben a betűk megfordítva szerepelnek. Ebből köny- nyen arra következtethetünk, hogy ezeknek egy része korabeli hamisítvány volt.

A középkor folyamán a plombák hamisítása nem volt annyira ritka jelenség. A nyugat-európai esetek elég jól dokumentáltak, és a büntetések kifejezetten súlyosak voltak. Legtöbb esetben a kevésbé sikeres városok utánozták a híresebb központok plombáit. Erre az utóbbiak a saját jelzéseik módosításával válaszoltak, amivel általában a problémát le is zárták. Néha azonban komolyabb összefogásra volt szükség, így például Hága városa ellen 1465-ben a Hansa (az északi városok szövetsége) bojkottot hirdetett, mert annak kézművesei Leiden plombáit utánozták. Néha a konfliktusban álló felek között fegyveres összeütközésig fajultak az utánzás vagy hamisítás miatti viták. Nem volt ritka az sem, hogy a városok saját polgárai szegték meg az előírásokat: általában jogosulatlanul pecsételve le az egyes termékeket. A flandriai Ypres-ben ezért hétéves száműzetéssel sújtották az elkövetőket. Kölnben pedig a hamis plombák készítésén rajtakapott takácsot a városi tanács máglyahalálra ítélte.

14