Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)

Posztó Pápa piacán - I. Textilgyártás és textilkereskedelem a középkorban

így Pápán a keretek feltehetően a malmok környezetében, a város északi részén állhatták. A posztó szárítása történhetett ugyan a házak felső emeletén is, az azonban nem valószínű, hogy a 16—17. század folyamán Pápán erre alkalmas épületek álltak volna.

A megszáradt posztó felületét bolyhozni kellett. A bolyhozás során a szövetet egy rúdra függesztették, és mindkét felületét egy kisméretű kefével végig „söprögették”, hogy fellazítsák és kiemeljék a letapadt szálvégeket. Következő lépésként a posztót nagyméretű asztalra fektették, kis kapcsokkal rögzítették, s a kibolyhozott egyeneden, szúrós szálakat lenyírták. A művelethez nagyméretű, akár 1—1,5 méter hosszúságot is elérő, 10—15 kilogramm súlyú, tompa vagy rézsűs végű ollót használtak. A bolyhozás és a nyírás rendkívül érzékeny feladatát a posztónyíró mesterek végezték. A nyírás lényegében le is zárta a posztókészítés folyamatát. A nagyobb nyugat-európai városokban ezután vitték el a kész terméket a városházára, a posztócsarnokba, vagy más helyileg szabályozott helyre, ahol megtörtént a minőségellenőrzés és a posztóvég szélére feltették a megfelelő záró-plombákat. A magyarországi városokban is meglévő minőségellenőrzési gyakorlatról - források híján - Pápán nem tudunk. Mivel túl magas minőséggel és jelentősebb exporttal a helyi posztó esetében nem számolhatunk, feltehetően központi minőségvizsgálatra sem volt szükség.

Egy-egy posztóvég elkészítési idejét a középkori források segítségével határozhatjuk meg. A kártolás, fésülés és fonás önmagában 10—12 napot vett igénybe, további 6—7 napig tartott a szövés, és legalább ugyanennyi kellett a kallózáshoz. Mindezek után — hozzáadva az ünnepeket (vasárnapokat) — egy vég elkészítése akár másfél hónapig is eltarthatott.

A posztókészítés folyamata: feszítés és szárítás • bolyhozás és kifésülés • nyírás