Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — ГО. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) Az 1913-ban felvett földbirtokrészleti jegyzőkönyv az egyes határrészek művelési ágak szerinti megoszlását is mutatja.198 Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy meglehetősen elaprózott kisbirtokok voltak jellemzők a falura és ezek is nagyon szétszórtan helyezkedtek el. A beltelken nem egy esetben szántót vettek nyilvántartásba, amelyen szérűskert is megtalálható volt. Az udvarokat kevés kivétellel gazdasági épületekkel tüntették fel, de gazdasági épületek álltak a lakóházakkal egy telken is, továbbá a szérűskertekben. Mindezek azt igazolják, hogy az életmód meghatározója a mezőgazdaság volt. Már utaltunk a más falvakból származó birtokosok jelenlétére a faluban, azonban azt hangsúlyoznunk szükséges, hogy a birtokosok döntő többsége helyi és helyben lakó személy, család volt, ami meghatározta a birtokviszonyokat. A Felső káposztásban a szántók java része kert méretű, 3-35 négyszögölnyi terület volt. Kivételt csupán nyolc 50 négyszögölet elérő vagy csekély mértékben meghaladó, négy 100 négyszögölet megközelítő, kettő pedig 200 négyszögölet elérő nagyságú volt. Két-három kivételtől eltekintve a rétek is kisméretűeknek mondhatók. Az Alsó káposztásban még kisebb szántókat műveltek, 3-15 négyszögölölnyi területeket. Alig tizenöt azon tulajdonosok száma, akik 50-100 négyszögölet birtokoltak, 200 négyszögöl fölötti nagyságúval mindössze egyetlen személy rendelkezett. Érdemes megemlíteni az erdők jelentéktelen kiteijedését is. Legtöbb 2-10 négyszögöl közötti, tizenegy 20-95 négyszögölölnyi, 400-450 négyszögölet csupán csak a közbirtokosság birtokolt két darabban. Rendkívül kis területű volt egy-egy gazdaságnak a rétje. Mindössze 5—6 esetben fordult elő 10 négyszögöl nagyságú. Egyedül a pápai evangélikus gyülekezet (mint anyaegyház) rendelkezett 129 négyszögöl nagyságú réttel. Az adómentes közterületek közül vízárok a közbirtokosság tulajdonában és a Rétaljban néhány magánszemély birtokában volt, míg a Csúcsdűlőben egy adómentes út Veszprém vármegyét illette meg. Általában elmondható, hogy a háztulajdonosok az erdő, a nádas és a földadó alá nem eső területek kivételével minden más művelési ágban birtokosok voltak. Előző három nem nevezhető általánosnak, kevesekre volt jellemző, de megtalálható, bár számottevőnek nem mondható. Különösen keveseket érintett az erdő birtoklása. Az összterülethez képest az erdő kiterjedése jelentéktelen nagyságú, elsősorban tűzifát, másodsorban épület- és szerszámfát jelentett, amire az írott források rávilágítanak. Szántóföldi növénytermesztés A falu kitűnő termőföldjeinek köszönhetően gabonaféléket, vagyis búzát, rozsot, árpát és zabot, továbbá kapás növényeket, azaz kukoricát, valamint a mindennapok táplálkozásában és az állatok élelmezésében is fontos szerepet játszó krumplit, továbbá répát termesztettek. Egyébként a kukorica az emberi táplálkozásban is nagy jelentőségűnek mondható. Mindezeken túl egyes gazdák cukorrépát is termeltek. Ugyanakkor olyan gazda is akadt, akinél a hely takarékos kihasználására a kukorica szélébe cirok került, amit a kukoricával együtt kapáltak meg és sarlóval aratták le. Később, az állami gazdaságban az egykori gazdák földjein hajdinát és koriandert is 198 VeML VI. 103. b. I. c. 6. Takácsi földbirtokrészleti jkv 1913. A teijedelmi korlátok miatt ennek közlése nem lehetséges. 74
