Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S Lackovits Emőke) tett ki, tehát elmondható, hogy nagyon eredményesen gazdálkodott a község, takarékosan használta fel a közvagyont.188 Takácsi, lévén állattartó közösség, meghatározott bérért pásztorembereket alkalmazott, akik a falu csordáját és kondáját legeltették, őrizték. A tehetős gazdacsaládokban, akiknek több marhája volt (Takácsék, Pámerék, Borosék, Győryék), maguk megoldották ezeknek az őrzését, gulyást, gulyásgyereket fogadva. Mindenki másnak a közös legelőre kihajtva a falu gulyása őrizte az állatait. Nagyon jelentős volt a faluban a disznótartás. A disznókondát (Takácsiban disznócsorda) a kanász őrizte. Tehát a gazdáknak ez a két fizetett alkalmazottja képviselte a faluban a pásztortársadalmat. Ugyanakkor az írott források alapján arra következtetünk, hogy ökörcsordája és ménese is lehetett a közösségnek még a XIX. században, hiszen ökörcsordásról és lópásztorról tettek említést.189 Takácsi társadalmában különös helyet foglaltak el a cigányok. A visszaemlékezések szerint beilleszkedési gondok alig voltak velük, falusfeleikkel jó munkakapcsolatban álltak. A hagyomány szerint az 1800-as években az elöljáróság hozott egy határozatot, amelynek értelmében egy nőtlen cigány embert befogad a közösség, aki vállalja a futárszolgálatot Vaszar és Takácsi, valamint Takácsi és Pápa között, a postás teendőit is ellátva. Ez a férfi megházasodott, gyermekei születtek, leszármazottaik pedig ma is a faluban élnek. Többségük dolgozott/dolgozik. Olyan családról is tudnak, amelyben az idős asszony egyik unokája római katolikus pap lett. Egyébként a közösség valamennyi tagja római katolikus. 2001-ben 24-en, 2011-ben pedig heten cigány anyanyelvűnek vallották magukat.190 Az írott források viszont arról tanúskodnak, hogy már a XVIII. században laktak cigány családok a faluban és közöttük szép számmal megtalálhatók reformátusok. 1723-1733 között többen is szerepelnek a református keresztelési anyakönyvben.191 Vizsgált korszakunkban azonban döntő többségük katolikus volt, aktív hitéletük mutatkozott meg abban is, hogy Csatkára menet a bú- csús zarándokok előtt éppen Nyári Kari vitte a feszületet. Peretakácsi alatt, a Gerence partján az 1950-es évekig félig földbe vájt épületekben laktak sokan, akik azután a faluban kaptak hajlékot, tanácsi lakásokat. A falubeli cigányság egy része muzsikus volt. A faluban négy zenekar működött, leghíresebbnek Nyári Károlyét tartották. A búcsúban mindig ők muzsikáltak. Mások pedig a kocsmákban zenéltek rendszeresen. Másik része a cigány lakosságnak ősi kézműves tevékenységet folytatott, így a vályogvetést, amelyhez kiválóan értettek. Oláh Gusztáv, aki muzsikálni is tudott, két nagyobbik fiával, Kálmánnal és Józseffel vetette a vályogot a falu Földvétel nevű határrészében (Győr felé, túl a Gerencén). Egyébként nevük és az általuk végzett tevékenység az írott forrásokban is megtalálható, amint azt jeleztük. Vályogtéglát nemcsak más falubelieknek, hanem takácsiaknak is vetettek, ami általánosan használt építőanyag volt, amint jellemezte ez a Kisalföld építkezését is. 188 Balogh Lajos takácsi községi bitó számadás 1866-dik évről. A dokumentumot Böröczky Dezsőnek, a bíró dédunokájának köszönöm! 189 Hudi iratgyűjtemény; jegyzék az anyakönyvekben előforduló különféle foglalkozású személyekről. 190 NÉPSZÁMLÁLÁS 2001., 2011. 1,1 DREL III. 66. Takácsi református keresztelési anyakönyvek 1723-1733. Hudi iratgyűjtemény adatai. 69
