Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

Életrajzi kislexikon

ÉLETRAJZI KISLEXIKON

STETTNER Ignác református lelkész, 1849-es tábori lelkész, Stettner (Zádor) György pápai jogászprofesszor unokaöccse. 1814. február 17-én a Veszprém megyei Szentkirály szabadján született nemes Stettner Lajos táblabíró és Osváld Mária házasságából. A gimnáziumot és teológiát a Pápai Református Kollégiumban végezte, melyben köztanítói (publicus praeceptori) hivatalt is viselt: az 1836/37. tanévben a gimnáziumi poéták osztályában, a költészeti osztályban tanított. 1837-1840 között Szőnyben iskolarektor (tanító) volt, 1842-ben szentelték lelkésszé. 1841-1846 között Kisigmándon, 1846-1849 között Nagyigmándon lelkészkedett. 1842-ben Kisigmán- don házasodott meg: Keserű Zsuzsannát, Keserű János nyárádi lelkész és Márton Zsuzsanna (Márton István pápai professzor unokája) lányát vette feleségül. Házasságukból 1843-ban egy lány született, aki 1849-ben Révkomáromban tífuszban elhunyt. - 1848 végén az osztrák császári haderő támadása idején állomáshelyéről elmenekült és „sok bolyongás után, egy dunai molnár segítségével bejutott a komáromi várba.” 1849-ben Komáromban a VIII. hadtest egyik tábori lelkészeként szolgált, a szeptember végi kapituláció után apósánál, Nyárádon húzta meg magát. 1851 januárjában letartóztatták és 5 hónapog Bécsben vizsgálati fogságban volt. Szabadulása után is rendőri megfigyelés alatt állt. Lelkészi szolgálatát 1851-1858 között Takácsiban, majd apósa nyugalomba vonulása után, 1858-1893 között Nyárádon folytatta. (Letartóztatása már Takácsiban történt.) 1893. februárjában nyugalomba vonult és Pápára költözött. Feleségét már 1893. január 21-én elvesztette (67. életévében hunyt el). Stettner Ignác hosszú szenvedés után, Pápán halt meg 1896. március 15-én. Az Alsóvárosi temetőben nyugszik. - 1872-1877 között a Pápai Református Egyházmegye esperesi tisztségét is betöltötte. Az egyházkerület tanácsbírájává választotta. 1864-től a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tagjaként tevékenykedett. 1877-ben a református tanítóképezdére 500 osztrák értékű forint alapítványt tett, végrendeletében 1000 forintot hagyományozott a pápai főiskolára. 1881-ben a debreceni zsinat dunántúli egyházkerületi pótképviselőjévé, ugyanebben az évben a pápai egyházmegyei segélyegy- let elnökévé választották. Különösen a német és francia szépirodalmat szerette, a műveket eredetiben olvasta. Neves szónok volt, egyházi beszédei nyomtatásban is megjelentek. Szinnyei életrajzi lexikona két munkáját említi, de ennél több jelent meg nyomtatásban. 1849-ben a Komáromi Értesítő, később a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap munkatársa volt. FORRÁS: DREL1. l.a. Közgyűlési jegyzőkönyv, 1896. szeptember, 97-100. (nekrológja), BARÁTH 1896. 188-190., GERECSEI-KÖBLÖS-KRA- NITZ 2012. 462., SZINNYEI 1909. XIII. 39-40. ZAKAR 1998. 75., ZOVÁNYI1977. 457. - Halálozás. = PL 23 (1896) 12. sz. (március 22.) 5.

SZABÓ Endre Lászlóné sz. Nagy Irén önkormányzati képviselő, polgármester, könyvtáros, a Napló c. Veszprém megyei lap helyi tudósítója. 1953. augusztus 24- én született Veszprémben. Édesapja Nagy Gyula (1924-1996), édesanyja Varga Irén (1930-2014). Testvérei: Anikó (1949-2012) és Gyula Lajos (1957- ). Az általános iskolát Takácsiban végezte, majd a pápai Türr István Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ott is érettségizett. Ezt követően Veszprémben üzletvezetői képesítést szerzett. Családi élete nem volt felhőtlen. Első félje, Hujber Ferenc (1945-1972) motorbalesetben halt meg. Ebből a házasságból egy fia született, Hujber Ferenc, aki két unokával ajándékozta meg: Ferenccel (1996) és Rebekával (1999). Később új házasságot kötött Szabó Endre Lászlóval (1951-2002), aki betegségben hunyt el. Második

498