Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

Életrajzi kislexikon

ÉLETRAJZI KISLEXIKON lyamok. Szívesen foglalkozott a község történetével, de írásai nyomtatásban nem je­lentek meg. Saját és mások örömére tehetségesen festett, két pedagógus lányának, Enesének (Horváth Gézánénak) és Anikónak (Dr. Varga Gáboménak) a családja és barátai, ismerősei őrzik festményeit. Váratlan halála nagy veszteséget jelentett a köz­ségnek. Nyugdíjazása napján, 1983. június 23-án Pápán hunyt el. Munkásságát a Fal­vak Kultúrájáért Alapítvány 2005-ben a Magyar Kultúra Lovagja posztumusz kitün­tetéssel ismerte el. — FORRÁS: (a. zs.): A kultúra szolgálatában. Kóbor Jenőnek posz­tumusz kitüntetést ítéltek oda. = Napló 2005. február 9. 7., Szabó Endre Lászlóné iratgyűjteménye, 2004-2005., HUDI-MEZEI2010. 416. KOMÁROMI SÜLYE János református lelkész. A debreceni református kollégi­umban tanult, 1738-ban írta alá a törvényeket, s kezdte meg felsőbb tanulmányait. 1747-ben a bázeli egyetemre iratkozott be, 1748-ban a hollandiai Utrecht egyetemén tanult. Innen hívták meg Takácsiba lelkésznek. 1748. szeptember 13-án érkezett Ta­kácsiba, ahol 1761 elejéig szolgált. 1761-1771 között Csetényben, 1771-1780 között Rédén. 1780-ban Szentkirály szabadján hunyt el saját házában. Horváth Kotsi Klárát vette feleségül, akitől takácsi éveik alatt négy gyermeke született. Klára koraszülött volt, hat hónapra született (1749. szeptember 8.), János (1750. augusztus 8.), József (1755. június 2.), Klára (1756. december 11.), akik közül a koraszülött Klára és a két fiú csecsemő korában elhunyt. FORRÁS: KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 302., 466., DRELI. 1. u. Leiké szí életrajzi adatok, Takácsi. KOVÁCS György számviteli szakember (könyvelő), haditudósító, fotós. Buda­pesten született 1902. február 14-én mélyen vallásos katolikus polgári családban. Is­koláit Budapesten végezte, számviteli (könyvelői) végzettséget szerzett. Ezt követően Eszterházán (a mai Fertődön), a herceg Eszterházy család birtokközpontjában gyakor­nokként kezdett dolgozni. Itt ismerkedett meg a rádiózás és fotografálás mesterségé­vel. Később az Eszterházyak szolgálatában Dombóváron, majd Pécsett dolgozott, itt érte a második világháború kitörése. A háború alatt a magyar hadsereg haditudósító alakulatához került zászlósi rendfokozattal. Eszak-Erdély visszatértét, a szovjet front eseményeit, a későbbi hadműveleti eseményeket filmen és fotón örökítette meg. Ké­szített nagyméretű, kb. 300x300 mm-es légi felderítési fényképeket is. Egy alkalmom- mal aknagránát robbant fel a közelében, a légnyomástól maradandó sérülést szenve­dett, a kijevi hadikórházba került. A második világháború után „В-listás” lett, munká­ját elvesztette, később pécsi házát is államosították. Pécsről elköltözött és Vajszlón, Tamásiban, Alsópélen dolgozott, majd Veszprém megyébe került. Először Devecser- ben, majd Lovászpatonán, aztán Vaszaron, végül Takácsiban volt könyvelő. - 1942- ben házasodott meg. Csukly Máriát (1912-1986) vette feleségül, akivel annak 1982. február 6-án bekövetkezett haláláig élt együtt. Házasságukból négy gyermek született. Gyermekeik: György (1947), Mária Erzsébet (1950, lyukas szívvel született, még ab­ban az évben meghalt), Mária (1953), Zsuzsanna (1954). - A fotózás egész életét vé­gig kísérte. 1936-ban balkáni és görögországi körutazást tett, melyről gazdag fotóso­rozatot készített. Ekkori és korábbi felvételeiből válogatva több kiállításon sikerrel szerepelt. Fiatal korától futballozott, az 1930-as évektől kezdve teniszezett. A második világháború alatt készített fotók nagy részét 1956. november 10-én Alsópélen- a szov­jetek megtorlásától tartva - megsemmisítette. (A forradalom alsópéli eseményeiben 489

Next

/
Thumbnails
Contents