Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
Életrajzi kislexikon
ÉLETRAJZI KISLEXIKON Kerepesi úti temető — II. = Budapesti Negyed VII. 1999. ősz (3. sz.) 467., GAJDÓ Tamás (szerk): Magyar színháztörténet II. 1873—1920. Bp., 2001. 279-280., 282., 877. GYŐRY Elemér református lelkész, dunántúli püspök. 1891. június 30-án Takácsiban született Győry Károly kisbirtokos és Győrfly Eszter házasságából. Az elemi népiskolát helyben, a gimnázium Pápán végezte, 1911-ben érettségizett. Ezután a teológiai akadémia első és negyedik tanévét Pápán, a második és harmadik tanévet 1912—1914 között Genfben végezte. Az I. lelkészképesítő vizsgát 1915 szeptemberében, a másodikat 1917-ben tette le jeles eredménnyel. 1918-ban szentelték lelkésszé. 1915 áprilisától 1917. március 1-ig főiskolai senior és pápai segédlelkész volt, közben 1915/16. tanévben helyettes tanárként matematikát tanított a főgimnáziumban. 1917. március 1-től segéd-, majd helyettes lelkész Nagyigmándon, 1917. szeptember 15-től 1920. március 13-ig Németh István mellett püspöki titkár Komáromban; ezután He- tényben lelkipásztor. Hetényi lelkészként 1922. április 8-án kötött házasságot Sebestyén Dávid kocsi lelkész lányával, Sebestyén Idával, akitől két gyermeke született: Tibor (1923-2000), aki gépészmérnök lett, és Boriska (1926) Visnyey Győzőné, aki közgazdászként az Állami Biztosítónál dolgozott. 1923. május 2-án állampolgárság hiányában a csehszlovák kormány távozásra kényszerítette (kiutasította), így a magyarországi Komáromba települt át, ahol megszervezte az egyházközséget és helyettes lelkészként dolgozott 1924. december 1-ig. 1924. december 1-től 1926-ig dr. Antal Géza mellett püspöki titkár volt Komáromban. 1926. máj us 18-án teológiai akadémiai magántanári képesítést szerzett, majd szeptembertől a Pápai Református Teológiai Akadémián a gyakorlati teológia tanára lett. 1928-1943 között Győrben, 1943-1961 között Pápán lett lelkész. 1926-tól egyházkerületi missziói előadó, 1929-től zsinati pótképviselő, 1930-tól főiskolai igazgatótanácsi tag, 1932-től egyházkerületi tanácsbíró, 1935-től a dunántúli egyházkerület főjegyzője, 1936-tól konventi tag, 1937-től zsinati képviselő. 1942. december 11-én a Dunántúli Református Egyházkerület püspökévé választották, hivatalába 1943. március 24-én iktatták be. E tisztséget 1961 októberében bekövetkezett nyugdíjazásáig töltötte be. A négy egyházkerület püspöke közül ő volt az egyetlen, akit a Rákosi-rendszerben nem mozdítottak el a helyéről. 1959-ben a Konvent lelkészi elnöke lett, 1960-ban a zsinat alelnöki tisztségét viselte. Püspöksége kezdeti szakaszában, 1945-ig a visszacsatolt Felvidékkel megnagyobbodott egyházkerületet irányította. 1944-ben felemelte szavát a zsidóság üldözése, gettóba zárása és elhurcolása ellen. Ólé Sándor pápai lelkéssszel együtt megkísérelte, hogy a zsidó származású dr. Kőrös Endre kollégiumi tanár, nőnevelőintézeti igazgató és felesége felmentést kapjon a gettóba vonulás kötelezettsége alól. Eljárása sikerült, de Kőrös és felesége öngyilkos lett, mert a felmentés a bevonulási felszólítás után érkezett meg. (1956 után ugyanígy közbenjárt a mosonmagyaróvári sortűz egyik bűnbakjának megtett Gulyás Lajos újrónafői lelkész szabadulásáért, ekkor nem járt sikerrel.) A szovjet megszállás idején államosították az egyházi földeket és intézményeket, köztük a népiskolákat (1948), a pápai református gimnáziumot (1952), és megszüntették a pápai teológiát (1951). Csak a könyvtár maradt a helyén és a levéltár működését sikerült biztosítania. Ezek átszervezésével hozta létre a tudományos gyűjteményeket (1958). 1978. november 24-én Budapesten hunyt el. Kocson, a Sebestyén család sírboltjába temették. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyelet Bizottság 2009-ben 484
