Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) Lévén három számottevő felekezeti közösség a településen, együttélésüknek jellemzői, egymással való kapcsolatuk döntően befolyásolta az egész közösség életét, mindennapjait. A katolikus restauráció idején a két protestáns felekezet kapcsolata hibátlannak mondható, hiszen az evangélikusok a református lelkipásztorok szolgálatát vették igénybe, amelyről az anyakönyvi adatok tanúskodnak. Egyébként a templomot is közösen használták. A szakítás a XIX. században következett be, mégpedig 1806- ban, aminek következtében önálló leányegyházat alkottak az evangélikus hívek, akiket a preoráns tanító vezetett. Önálló egyházzá csak a a II. világháború alatt szerveződtek, s a megvalósított parókiaépítés után kezdhette meg szolgálatát a helyben lakó lelkipásztor. A két protestáns felekezeti közösség jó kapcsolatának megszakadása a XIX. század elején kezdődött, mégpedig a templom és a harang használatán, valamint vagyoni kérdéseken különböztek össze, amelyből 1806-1808-ig húzódó peres ügy bontakozott ki, amelyet a vármegyének kellett elfogadható igazságot téve lezárnia. A reformátusoktól elváló evangélikusok a református templom egykori építéséhez való hozzájárulásuk fejében hasonló vagy azonos támogatást kértek a református közösségtől evangélikus templomuk felépítéséhez. Az elválást követően nem harangozhattak a református templom harangjával, holott korábban közösen használták azt, minden fizetés nélkül. Utóbbiról viszont a reformátusok nem szándékoztak lemondani, sőt, nagyon is ragaszkodtak a fizetéshez, amit az evangélikusok megtagadtak. Sérelmezte az evangélikus közösség, hogy a református templom építéséhez a faluközösség pénzzel járult hozzá, amelyre ők is igényt tartottak, továbbá a faluközösség rétjéből, legelőjéből saját részt kértek, amint abból a református közösség is birtokolt. A régi szokás visszaállítását is követelték, amelynek értelmében református bíró bíróságában a községláda kulcsát evangélikus őrizte, míg evangélikus bíró esetében református, ámde ezt a református többség megszüntette és a láda kulcsa a bíróhoz 14. kép A református és evangélikus közösség eredeti szerződésének részlete 1740-ből (DREL Hl. 66. Vegyes anyakönyv II. 1738-1748.) 47
