Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - VIII. A község a rendszerváltozás utáni évtizedekben (1990–2014)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV Takácsiban a reformátusokat egy maroknyi, ámde kitartó kis gyülekezeti mag képviseli. Az idősebbek büszkék a gyülekezet múltjára, egykori vezető szerepére a falubeli felekezetek között és tágas templomára. Napjainkan már csak 200 reformátust jegyeznek a népszámlálási adatok, de az istentiszteleteken résztvevő gyülekezet kb. 25—30 felnőttből és néhány gyerekből áll. Ezeknek az embereknek egy része a gyülekezet vezetőségében is részt vesz, illetve a közösségi alkalmaink aktív tagja, szervezője, és falunk mindennapi életében is tevékeny szerepet játszik. Idekerülésemkor még nem volt családom, egyedül éltem. A presbitereknek kérés nélkül volt szemük arra, hogy miként segítsék itteni életem kezdetét. Sok segítséget, szeretetet és bizalmat tapasztaltam itt, de nem csak a gyülekezettől, hanem a falubeliektől is. Kárpátaljai mentalitásomnak nagyon tetszett egy olyan lakóhely, ahol az emberek egy településen belül ismerik egymást, köszönnek mindenkinek és sokkal közvetlenebbek a hétköznapi kapcsolatok, mint akár egy kisvárosban. A parókia, ahol laktam, az udvar és a kert, mind-mind hatalmas és kihasználatlan volt ahhoz képest, amire nekem szükségem volt. Nagyon hamar közös tervünk lett a presbitériummal, hogy a bokrokkal és a használhatatlan melléképületekkel betöltött udvart tágas közösségi udvarrá alakítsuk át. Az Úristen hatékony segítségével elkezdődött a tereprendező és közösségépítő munka, mert az udvarban álló romos épület egy szép viharos nyári napon összedőlt. Ezt követően évekig zajlott a parókiaudvar átalakítása, amiből véleményem szerint nagyon sokat gazdagodott a közösség. Például fel tudtunk eleveníteni egy kihalófélben lévő régi szokást, miszerint ingyen és jó szívvel is lehet tenni a közösség ügyéért. Az udvart találkozásokra terveztük. így lett alkalmas hely olyan közös ebédek vagy piknikek megszervezésére, amelyek gyülekezetünk szélesebb körét is összehozták. (Gondolok itt a jubiláló konfirmáltak találkozóira, a felnőtt körök vagy ifjúsági csoport év végi záró alkalmaira, vendéggyülekezet fogadására, stb.) Az udvar után sor került egy külön bejáratú, konyhával és mosdóval felszerelt gyülekezeti terem kialakítására, amelynek nagyon jó hasznát látjuk. A struktúra mindig árulkodik arról, hogy milyen tartalomra van igény, vagy nyitottság. A gyülekezetünk tartalmát az határozza meg, hogy élünk-e az Istentől kapott lehetőségeinkkel mind lelki, mind anyagi téren. Istentől kapott lehetőség volt abban a véletlennek tűnő fordulatban, hogy idekerülésemkor kapott helyben lakó lelkészt az evangélikus gyülekezet. A két közösség azonos lelki alapjaiból kiindulva, kicsinységünk hátrányából előnyt kovácsoltunk: közösen szerveztünk gyerektáborokat, ifjúsági kirándulásokat, felnőtteknek szóló tematikus sorozatokat, közös evangelizációkat és gyakran tartottunk közös istentiszteleteket is. Ezt a jövőben is szeretnénk folytatni. A takácsi református gyülekezetnek az is sajátossága, hogy a helyben lakó lelkész mindig más gyülekezetben és egy nagyobb szórványban szolgál. Ezt a tényt nemcsak tudomásul veszi a közösség, hanem örülünk annak, hogy a templomba járók, sőt a hittanosok és felnőtt körök tagjai közt felbukkannak más településről érkező testvérek is. Minden élő szervezetnek van erősebb és gyengébb oldala. A mi református közösségünknek is vannak reményteljes és bizony sokszor csüggesztő állapotai is. Könnyen magával ragad mindenkit az aggodalom, amikor a gyülekezet és a falu népességcsökkenésével szembesülünk, amikor a növekvő közönyösséget tapasztaljuk, és amikor 472
