Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - VIII. A község a rendszerváltozás utáni évtizedekben (1990–2014)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV (2. § / 4.) „A társult gyülekezeteknek külön presbitériumuk és külön pénztáruk van.” (4. §. d.) Az egyházközségi közgyűlések 1972. január 23-án ki is mondták a társulást, 30-án megtörténtek a lelkészválasztó közgyűlések is. Síkos Lajos pápai lelkész, a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese 1972. február 13-án, ötvened vasárnapján iktatott be a Takácsi-Gecsei Evangélikus Társgyülekezet lelkészi állásába. Az esperes iktatási igehirdetésének alapigéje Mt 5,16940 volt. Én pedig új parókusként Lk 14,28-30941 és Fii 4,13942 alapján prédikáltam. A gyülekezetek társulási szerződése kimondta, hogy a közösen fenntartott lelkészi hivatal székhelye és a lelkész lakása Takácsiban lesz. Magamat azonban sohasem „csak” takácsi, hanem mindig takácsi- gecsei lelkésznek tartottam - időmet, erőmet és felelősségemet is így próbáltam megosztani a két gyülekezet között, amelyekhez filiák is tartoztak: Nemesgörzsöny és Szerecseny, sőt az ihászi és vaszari szórványok is. Ezért nem tudok csak Takácsira gondolni, ha a kilenc és fél évre emlékezem. Egy kicsit még visszatérek az első napokhoz. Kőszegről november 24-én hatalmas havazásban költöztünk. Ez is gondot okozott, ez azonban még fokozható volt. Hiszen amikor első takácsi otthoni reggelünkön felébredtünk, s hallottuk a rádióban a hírt: „Az ország leghidegebb pontja Pápa”, és hozzá, hajói emlékszem, a-21 fokos értéket, bizony feltettük a kérdést: Hova is kerültünk? Nem volt könnyű a kezdet vízvezeték nélküli, udvari mellékhelyiséggel „rendelkező” parókiánkon, az örökké „éhes” vaskályhával és a konyhai tűzhellyel is viaskodva. A kezdet nehezebb kérdéseihez két másik ügy is tartozott még. Bizonyos értelemben összefüggött ez a kettő. Az egyik az az üzenek amely tulajdonképpen feleségemnek szóik aki végzettsége szerint gimnáziumi tanár volt. Ilyen minőségben már Kőszegen sem kapott állást. Ennek ellenére azért „mellbevágó” volt a megyei állami egyházügyi titkártól jött figyelmeztetés: ne is ábrándozzon arról, hogy papnéként pedagógusi állást kaphat. Ezért évekkel később nagy meglepetés volt, hogy 1978 szeptemberétől az egyik pápai általános iskolában mégis szükség lett munkájára. A másik ügy egy látogatás volt. Néhány héttel Takácsiba érkezésünk után váratlan „vendég” érkezett hozzánk. Nem titkolózott, bemutatkozott. Csillag József százados a BM Veszprém megyei RFK-ról jött „ismerkedni”. (Ez akkor nekem még ijesztő újdonság volt. Amikor 1981 tavaszán gyülekezeti lelkészi szolgálatra visszakerültem Kőszegre, és hasonló élményben volt részem, már nem csodálkoztam...) A legkevésbé sem hiányzott, hogy Csillag százados első látogatását nem követte több. Szervezési kérdések, szolgálatok, feladatok Ahogy az előbb utaltam már rá, gyülekezetünk 2+2 (két anyagyülekezet + két filia) súlypontú közösség volt. Ezért az egyik legsürgetőbb és fő feladat a gyülekezetrészek között többé-kevésbé egyenlően elosztott szolgálatok megszervezése volt. Az elődeimtől örökölt kereteket nem kívántam mindenáron megváltoztatni, szűkíteni semmiképp sem akartam, sőt, ahol lehetőség kínálkozott, inkább kicsit bővíteni szerettem 940 Mt 5,16: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” 941 Lk 14,28- 30: „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” 942 Fii 4,13: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” 463
