Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) Valamennyi adat a népesség lélekszámának csökkenésére mutat rá. A gyermekeknek a népesség összlétszámához viszonyított kedvező aránya és az adatszolgáltatóktól származó visszaemlékezések vitalitásról, valamint hitről, reménységről és egészséges korfáról árulkodnak. Ez változott meg az 1960/70-es évektől, amikor az idős korosztály lélekszáma indult növekedésnek, amely nem csupán az egészségügyi ellátás magasabb színvonalát és a szociális helyzet javulását mutatta, hanem a születések számának csökkenésével, a gyermekek korosztálya visszaeső létszámával együtt tekintve a jelenségre, mindez a korfa eltorzulásáról árulkodik. Mindezek egyre több társadalmi nehézséget jelentettek és jelentenek napjainkban is, amely nem egy település gondja, hanem az egész magyar társadalomé. Mind a statisztikai adatok, mind pedig a helyszínen gyűjtött, recens adatok arról tanúskodnak, hogy a lakosság döntő többsége házasságban élt és gyermekeket nevelt. A recens adatok szerint a XX. század első felében gyakori volt a családonkénti 4-5 gyermek, de előfordult hét is, mégpedig reformátusoknál, valamint evangélikusoknál. A visszaemlékezésekből kiderült, hogy a családon belüli egyke létezett, de nem ez volt az általános és nem ez jellemezte a többséget. A családonkénti 3-5 gyermek mondható még a legtehetősebb családokban is jellemzőnek. Az is figyelmet érdemlő, hogy a gyermekek többségben teljes, kétszülős családokban éltek. Az 1980-as évektől azonban uralkodóvá lett a családonkénti két gyermek, amely nem is változott meg napjainkig, viszont töretlenül tartja magát a gyermekesek létszámbeli fölénye a gyermektelenekkel szemben. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, éppen a korfa torzulását igazolandó másik adatként, hogy a gyermekek lélekszáma alatta maradt az idősek lélekszámának, mégpedig kétszeresét téve ki előbbinek. 100 gyermekre 2001-ben még csak 146, 2011-ben pedig már 209 idős személy jutott. Figyelmet érdemlő a családok és a gyermekszám arányának alakulása is. Míg 2001-ben 100 családra 103 gyermek, 2011-ben 102 gyermek jutott, amely elmozdulást jelent ismét az egy gyermekesektől a két gyermekesek irányában, vagyis enyhe emelkedés tapasztalható.135 Takácsi népességének anyanyelve magyar volt és maradt, idegen nyelvű lakók a XIX. század utolsó harmavában és a XX. században elenyésző számban éltek a faluban, csupán 3-4 főről adnak hírt a források, tehát figyelmet nem érdemlő adatról van szó. A statisztikák azt tanúsítják, hogy a betelepülő nem magyar anyanyelvűek gyorsan asszimilálódtak. 2001-ben 931 magyar mellett 24 cigány és 2 német anyanyelvűt, míg 2011-ben 768 magyar mellett 7 cigány és 3 német anyanyelvűt vettek számba.136 Annál színesebb viszont a felekezeti képe a közösségnek, hiszen mindkét protestáns vallást követők, azaz reformátusok és evangélikusok, továbbá római katolikusok éltek/élnek a faluban, de izraelita vallású családok ugyancsak megtalálhatók voltak a faluközösségben a két világháború között. Fényes Elek 1851-ben megjelent müvében 306 római katolikusról, 350 evangélikusról, 583 reformátusról és 20 izraelitáról írt, megjegyezve, hogy anyaegyházzal csak a reformátusok bírnak.137 A statisztikai adatok tanúsága szerint és a visszaemlékezések alapján egykor legnagyobb lélekszámban reformátusok éltek a faluban, őket az evangélikusok követték. 135 NÉPSZÁMLÁLÁS 2001., 2011. 136 NÉPSZÁMLÁLÁS 2001., 2011. Nemzetiség, anyanyelv, 178. 137 FÉNYES 1851.11. 171. 45
