Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - VII. Szovjet zászlók alatt (1945–1990)

TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV fogságba került, s 1945 októberében jött haza. Egy évig még itthon katonáskodott, aztán gazdálkodott a nagynénje birtokán. Itt is magasra értékelték a földek aranykorona­értékét, s az adó és a beszolgáltatás majdnem mindent elvitt. Börzsei Józsefnek csupán a vetőmag maradt meg. A mindennapi kenyeret a boltban kellett megvásárolni, amire korábban nem volt példa a módosabb parasztok életében. 1956 után könnyebb helyzetbe kerültek, ismét nagy ázsiója lett a földnek. Volt, aki még 1958-ban is vásárolt földet a faluban. Amikor Takácsiban is sor került a mezőgaz­daság átszervezésére, Börzsei József öt nap gondolkodási időt kért, és kapott.- E néhány nap arra kellett, hogy hozzászoktassam magam az új életformához. Itt Takácsiban nem is volt semmi feszültség, ellenállás. Az emberek kedvvel álltak hozzá az új élet megalapozásához. Még meg sem volt a közgyűlés, máris hordtuk a trágyát a melegágyak készítéséhez, hogy ki ne késsünk az időből.- Horváth Dénes lett az elnök. Az első évben 27 forintot fizetett a tsz munkaegy­ségenként. Azután, sajnos, mind lejjebb szállt a munkaegység értéke. Nem volt se gé­pünk, se műhelyünk. A tagok közül is nagyon sokan visszafele kacsingattak. 1961- ben Pápai János lett az elnök. Vele sem tudtunk előbbre jutni. Újabb elnököt válasz­tottunk, de két év múlva újra cserélni kellett a vezetőséget. Ismét az első elnök került a termelőszövetkezet élére. Bikaborjakat vásároltunk hizlalásra, gépeket vettünk, s 1967-től kezdett talpra állni a gazdaság. Megnőtt a tekintélyünk is, mert szépen emel­kedett a munkaegység értéke. Persze, amikor a takácsi Petőfi Termelőszövetkezet 52 forintot fizetett egy munkanapra, a vaszariak már 150 forintot. 1972. január elsején egyesültünk a Hunyadi Termelőszövetkezettel. Börzsei József növénytermesztési brigádvezetőként kezdte tevékenységét a Petőfi Tsz-ben, majd 1966-tól gépcsoportvezető [lett]. Két leánya van, mindkettő Pápán érettségizett. Egyikük óvónő, a másik laboráns.- Az ember természetes vágya, hogy mindig többet akar, többre törekszik, mint amit már elért. Tisztában voltam vele magam is, hogy az embernek képeznie kell ma­gát, mert csak így felelhet meg a megnövekedett feladatoknak. Beiratkoztam a pápai mezőgazdasági technikum levelező tagozatára, s 1964-ben végeztem. Börzsei János 1958 óta tanácstag, 1959 óta párttag, tagja a községi pártvezetőség­nek, 1974 óta pedig a termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának. 1964-ben épített családi házat. A sok munkája mellett is mindig szakított időt a könyvekre, az olvasásra. Jókai Mór a kedvenc írója, de sok művét elolvasta már Széchenyi Zsigmondnak, Molnár Gábornak, Gorkijnak és Solohovnak. Azt vallja, hogy a könyvek segítenek tartalmasabbá, színesebbé tenni az életünket, s nehéz hely­zetben is kínálnak az ember számára értelmes kapaszkodót. Az elmúlt húsz esztendő alaposan átformálta a falu világát, s Takácsiban különö­sen az utóbbi öt-hat esztendő a termelőszövetkezetről kialakított képet is.- Emlékszem arra az évre, amikor nyolc forintot kaptunk munkaegység-előleg­ként, de július elsején már nem volt egyetlen fillér sem a bankszámlánkon. Pedig ép­pen a legnehezebb munka dandára jött, az aratás, a cséplés.- Volt olyan is, hogy nem kaptak a szarvasmarhák takarmányt, mert éppen elfo­gyott a zöldkaszálás. Az elnök, Pápai János és a párttitkár vették kezükbe a kaszát, hogy legyen élelem a jószágoknak. Éppen akkoriban keresték az elnököt a járástól. 449

Next

/
Thumbnails
Contents