Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - VI. A község a Horthy-rendszer éveiben (1920–1945)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV Az ellenőrök és az énekkar a számadást felülvizsgálva az helyesnek találta és jóváhagyta. Egyben felhatalmazta Somogyi István tanító urat, hogy a fenti kölest értékesítse, a Hitelszövetkezetből az üzletrészt és osztalékot felvegye, úgyszintén a még kint lévő tartozás behajtása iránt a szükséges lépéseket megtegye. Az énekkar felkéri még tanító urat, hogy a régi jegyzőkönyv holléte iránt érdeklődjék, és az egy állítólag létező nyeremény szalag iránt is érdeklődjék az énekkar volt karmesterénél. Ugyancsak elhatározza az énekkar, hogy a tartozóknak a kamatokat elengedi. Tóth Albert tanító úrtól is megelégszik 100 pengő tartozás visszafizetésével. Ennek megszerzésével is Somogyi István tanító urat kéri fel. Somogyi István tanító úr bejelenti, hogy Tóth Albert tanító úrtól a következő énekkari vagyontárgyakat vette át:- 5 db emlék nyereményszalag 5 db,- Nyereményserleg (I. K. N. Bizottság867 tiszteletdíja 1932) 1 db,- Ezüstkoszorú (1931. V. 3. Veszprémvármegyei I. K. N. Bizottság) 1 db,- Emléklap (1935. III. 29. VI. 29. M.O.D.Sz.868 VI. kerületének veszprémi válogató versenye) 1 db,- Emlékkoszorú szalaggal (pápai dalosünnepély, Dekovics Margit) 1 db,- Sapka 1 db,- Szólamkönyv 15 db,- Jegyzőkönyv 1 db.- Kották?869 Most átvette a pénztáros számadásait addig, amíg azt át nem adhatja az új pénztárosnak. Elnök megköszöni az énekkar bizalmát, amellyel ilyen hosszú ideig megtisztelte őt bizalmával, de már öregségére való tekintettel felkéri az énekkart, hogy mentse fel tisztségétől. Ugyancsak lemond a tisztikar is. Az énekkar Murai Sándor elnök úrnak indokai alapján a lemondását elfogadja és hosszú, fáradságot nem sajnáló, lelkes munkájáért köszönetét szavaz. Kéri, hogy az énekkar pártolója legyen ezután is olyan buzgalommal, mint azt eddig tette. Köszönetét szavaz az énekkar a tisztikarnak is, különösen Győrffy Sándor és Benedek János uraknak, akik nagy felelősséggel, gondossággal és lelkiismeretes munkájukkal gondoskodtak a szünetelő énekkar anyagi ügyeiről. Megemlékezik az énekkar Takács István volt pénztárosáról, akit a gondviselés elszólított az élők sorából. Somogyi István kántortanító úr ismerteti az énekkar eddigi életét és beszédében kihangsúlyozza, hogy ilyen régi szép múltra visszatekintő énekkar nem veszhet el a feledés homályába. Ha az iskolában körültekintünk, látjuk az énekkar életének egy állomását jelképező emlék- és nyereménytárgyakat Kell, hogy ezek izzóvá tegyék szívünket és elhatározást keltsenek lelkűnkben. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy az énekkarnak fel kell ébrednie, virágoznia kell, és teljesítenie kell hivatását amelyet elvár tőle a dicső múlt, a reményteljes jövő, a gyülekezet a község és a Dalosszövetség. Megtörhetetlen összetartás és minden egyes taghoz erős akarat kell, hogy ez megvalósulhasson. 867 Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság 868 Magyar Országos Dalos Szövetség 869 Darabszám helyett kérdőjel. 395
