Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - VI. A község a Horthy-rendszer éveiben (1920–1945)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV A községi hivatal takarékosan, kis létszámmal működött: a jegyző munkáját segédjegyző segítette, de 1938-tól már csak községi dijnokot alkalmaztak helyette. A jegyrendszer bevezetése után kisegítő munkaerőt is igénybe vettek Horváth Imre katolikus tanító személyében, aki az élelmiszerjegyek, lábbeli és cipőtalp-utalványok nyilvántartását, kiosztását a délutáni-esti órákban végezte. Az elöljárók közül szerény fizetést kapott a bíró, a községi pénztáros és a közgyám. Az egyéb tisztségviselők közül a húsvizsgáló és a halottkém megfelelő díjazást kapott.835 Községi szegődményesnek számított a kisbíró, továbbá a 3—5 tenyészbikát és a tenyészkant ellátó apaállatgondozó; tiszteletdíjat fizettek a községi szülésznőnek,836 a faiskolai kezelőnek (1938-ban ezen állást megszüntették), a tűzoltó- és leventeparancsnoknak, az irodai takarítónőnek 1938-től 4 mezőőrt alkalmaztak egyenként 250 P évi fizetésért, melyet a birtokosokra birtoknagyság arányában kivetett hozzájárulásból fedeztek. A község pénzügyi helyzetét sérülékennyé tette, hogy - a tenyészapaállat-gondozó lakását és az istállót leszámítva — továbbra sem volt saját ingatlan vagyona. A községi jegyzőség és a jegyzői lakás a közbirtokosság tulajdonát képező házban működött, melyet csak 1939-ben igen leromlott állapotban vásárolt meg a nemesi közbirtokosságtól, ezért hamarosan tataroztatni kellett, melyet 1945-ben megismételtek. A községháza két hivatalos helyiségből állt: egy kisebb és egy nagyobb irodából.837 A községi szegények (évente 2-3 személy) ellátását legolcsóbban úgy oldották meg, hogy a módosabb gazdákat kérték fel napi élelmezésükre, vagy amikor azok vonakodtak, a község fizetett szegényházi ellátásukért. A szegények számára szegény szobát szintén a nemesi közbirtokosság tulajdonát képező 182. házszámú házban béreltek szerződésben rögzített feltételekkel, meghatározott évi bérért.838 A református szegényeket az Országos Szeretetszövetség segítségével valamely „ aggmenházban ” (szociális otthonban) helyezték el, ahol csekély évi községi hozzájárulásért gondoskodtak ellátásukról. A község és a külvilág kapcsolatát az új technikai vívmányok intenzívebbé tették. A rádió behozta a házba a nagyvilág híreit, a második világháború idején pedig a háborús propagandát; a vasút mellé fölzárkózott a közúti tömegszállítás: Veszprém és Pápa között rendszeresssé váltak az autóbusz-járatok. A budapesti Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalata Rt. 1928 nyarától autóbuszjáratot indított a Pápa-Takácsi- Gyarmat-Tét vonalon.839 A nagypolitika a hétköznapokat is áthatotta. A régi határok visszaállítására jelmondat és ima született, melyet a napi használat során minden iskolás és felnőtt megtanult. A védőligák szövetségének pályázatán Papp-Váry Elemérné „nemzeti imája” nyert: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, 835 VeML IV. 403.a. Takácsi közigazgatási adatlapja, 1941.3. A húsvizsgáló a vizsgálati díjak felét, a halottkém esetenként 1 pengő 50 fillér díjat kapott. 836 1939-től a volt szülésznő, az idős és vagyontalan özvegy Borsos Károlyné szegény ellátásáról is a község gondoskodott. Borsosné 1920-ban még aktívan tevékenykedett, „szükségben” keresztelt is. Vö. Va- szari r. k. keresztelési akv. VII. 1908-1925. 81/1920. (XI. 24.) sz. bejegyzés. 837 VeML IV. 403.a. Takácsi közigazgatási adatlapja, 1941. 1. 838 VeML PL V. 405. 6/1938. közgy. sz.: A szegényszoba bérleti szerződése 3 évre, egy métermázsa búza középpiaci árának megfelelő évi bérért, mely minden év szeptember 30-ig befizetendő a közbirtokos- sági pénztárba. 839 Új autóbuszjárat. = PV 25 (1928) 31. sz. (július 29.) 2. 373
