Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - II. Sonnevend Imre: Takácsi község természeti képe
TANULMÁNYOK — II. Takácsi község természeti képe (Sonnevend Imre) felszínen lepusztultabb változatát, a rozsdabarna talajokat nagy területen találunk a szántó művelési ággal és az újabban erdőtelepítéssel hasznosított területeken. A vízfolyások völgyeiben létesített nyárasokban réti erdőtalajokat és réti öntéstalajokat találunk. Ez a talajtípus az árvizek alkalmával időszakosan víz alá kerülhet. Legmélyebb fekvésű változatai az Ótemető mögötti nyárasban és a Bakó- vagy Tom- ózer-malom alatti égeresben található. A magasabb fekvésű erdőtelepítések (akácosok, kocsányos tölgyesek) talaja a szántókéhoz hasonló, azaz a rozsdabarna erdőtalaj sekélyebb-mélyebb csonka változata (pl. a győri országút melletti gyarmati szélen vagy a hajdani Somogyi-tanya tájékán). A vízfolyások vonalában, keskeny sávon nyers öntéstalajt is találunk, amely teljesen egybeolvadt a művelés során a mellette található réti öntéstalajjal. Ha megvizsgáljuk a geológusok által szerkesztett felszíni mésztartalmat regisztráló térképlapot,126 akkor érdekes tényekre bukkanhatunk. A mezőgazdasági művelést jelentősen befolyásoló felszíni mésztartalom községünk területén három fő változatban fordul elő. A közepesen meszes, 10-20 % meszet tartalmazó talajok a vaszari vasútállomás felé vezető út két oldalán találhatók. Az ettől északra fekvő Szarka-tag és Bóka-tag szántói, valamint a Gerence alsó mente a gyengén meszes, 5-10 % -os kategóriába tartozik. A község többi területén viszont a művelés szempontjából legkedvezőbb, meszet nyomokban (0-2%) tartalmazó talajok találhatóak. A KÖZSÉG NÖVÉNYVILÁGA Az előbbiekben felsorolt föld- és talajtani viszonyok, karöltve a község határának nagyarányú szántóföldi hasznosításával, botanikai szempontból aránylag szinte alig őriztek meg eredeti élőhelyet a ma embere számára. De így van ez általában az alföl- dies jellegű vidékeken mindenütt az országban. A kevésbé intenzív területhasználat ezeken a helyeken csak az erdőkben, a lápos helyeken, esetleg a tavak környékén és a hagyományos legelőkön biztosította az ősnövényzet maradványainak a fennmaradását. Takácsi határában jelentős nagyságú eredeti legelő vagy láp nincsen, tehát a növényvilág régi képe iránt érdeklődő kutató itt többnyire csak az erdőkben és a kis kiterjedésű vizes élőhelyeken, valamint a meliorációs főbb dűlőutak mentén kialakult keskeny növénysávokban számíthat érdekesebb lágyszárú vagy fás növényzetre. Mivel azonban a takácsi erdők kivétel nélkül mesterségesen ültetett állományok, csupán az ültetési idő kezdetétől, azaz 30-40 év óta a területen meghonosodott lágyszárú növényzetet tudjuk vizsgálni. Az ültetett erdők növényzete feltétlenül függ attól, hogy milyen régóta borítja erdő a területet. Az erdők első csoportját alkotják azok az erdőtelepítések, amelyek az 1990 utáni kárpótlás és tagi részarányok kiosztása után létesültek. Ezek tehát 2014-ben 5— 10-20 éves fiatalosok. Jelentősebb, több hektár erdő létesült a gyarmati községhatár szélen, a győri út két oldalán, aztán a hajdani Somogyi- és Gerstmajer-tanyák helyén és közelében. De többhektáros fiatal erdőtelepítéseket találunk a győri út mellett a 126 Lásd a MÁFI által kiadott „A Kisalföld földtani térképsorozata”, Kapuvár I. kötetben (Bp., 1990.) található, a „Feltalaj mésztartalma „ c. térképét! 34
