Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - II. Sonnevend Imre: Takácsi község természeti képe
TANULMÁNYOK — II. Takácsi község természeti képe (Sonnevend Imre) A község határának domborzatát a délkeletről északnyugati irányba nagyon enyhe lejtést mutató térszint jellemzi, amely az ide látogató számára síknak is tűnhet. Csak itt-ott emelkednek ki községünk határából azok a kisebb dombok, dombhátak, amelyek 2-5 méter szintkülönbséggel igen enyhe térszint-különbséget adnak a szinte sík területen. A község határának legmagasabb pontja, amely a Gyula-hegy szomszédságában, a Pápa-Vaszar országút mellett található, 148,5 méter temgeszint feletti magasságban. A legmélyebb pontja viszont csupán 121 méteren fekszik, mégpedig ott, ahol a Ge- rence a marcaltői községhatár vonalán átfolyik. Tehát Takácsi község határán belül a térszintben mindössze 27,5 méter szintkülönbséget figyelhetünk meg. A időnként jelentős vízhozamú Gerence és a sokkal kisebb vizeket szállító Sós-árok és a még kisebb jelentőségű ún. Nemesasszony-ere közti térszint sem kifejezetten dombhátas, a köztük lévő „vízválasztók” (Kövecses-dülő, Református-erdő-dülő, Bóka-tag) is csupán néhány méteres szintkülönbséget jelentenek. A falu vízrajzi képét is a már említett patakok határozzák meg. Ezek közül a legjelentősebb állandó vízfolyás a Gerence, amely a Bakonyban, Hárskút községnél ered, majd érintve Pénzesgyőrt és Bakonybélt, áttöri a Huszárokelő-pusztai szurdokvölgyben a Magas-Bakony tömbjét. Ezt követően kijut a hegységből, és hosszan kanyarogva, Járóháza-puszta után lép a síkra. Itt már medre szabályozott és kimélyített, amelyből azonban ritkán ki is lép, amint az 2010. május végén, június elején megtörtént. Átfolyva Vaszaron is, Takácsi község határát szinte kettészeli. A forrásaitól a Marcalba való szakadásáig mindösszesen 21 km hosszú a medre. A veszprémi levéltárban fellelhető XIX. századi térképek jól szemléltetik a hajdani Gerence szabálytalan, rendkívül kanyargós medrét, különösen a falu belterülete alatti részeken, amelyre a falu malmai is települtek. A patakon tapasztalható árvizek elsősorban a nyári csapadékmaximum idején fordulnak elő. A legkisebb vízmennyiséget általában nyáron és ősszel szállítja. Vízminősége általában II. osztályú (a legjobb alatti kategória).122 A Sós-árok a község határának délnyugati-nyugati vizeit gyűjti össze. Nevét valószínűleg a mellette fekvő földek „sósköves” (a kisebb-nagyobb kvarckavicsok és kövek népies neve), azaz kavicsos voltáról kaphatta. Pápa községhatárának beszögellé- sében, az ún. Alsó-Varga-telki ültetett erdőben „ered”, jellegzetes forráshely nélkül. Ez a jelenleg erdős terület egy jól jellemezhető széles völgytalpban fekszik. Erről a határrészről érdemes megjegyezni, hogy a Pápa város helyneveit tárgyaló kiadványban123 Csíkos-érként is említik ezt a völgykezdetet, utalva arra, hogy ezen a ponton olyan mocsaras terület lehetett a régi időben, amelyben a mocsári vizeket kedvelő, régen gyakori, ma már nagy ritkaságnak számító, ezért védett réti csíkhalat (Misgur- nus fossilis) is halászták. A Tsz-időkben Sós-árok is meliorálva lett, vonalát kiegyenesítették és folyási mélységét is jelentősen levitték. A Nemesasszony-ere nevű időszakos vízfolyás még Vaszar határában veszi kezdetét, a vasútvonal táján, az állomástól északra. Takácsi határában aztán a Szarka-tag és a Bóka-tag között folyik nyugat felé, az Ótemetői-nyáras felső szélén lépi át a győri 122 DÖVÉNYI 2010.327. 123 BALOGH-ÖRDÖG 987. 140. 31
