Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV 10. Takácsi, 1774. november 7. A takácsi elöljárók esküszövege A község I776. március 4-én megkezdett jegyzőkönyvének bevezetőjében olvashatjuk, hogy a felsőbb (királyi és vármegyei) rendeletek mellett a tisztségviselők eskümintáját írásban fogják rögzíteni, hogy megválasztásuk esetén ki-ki tudja kötelességeit. Az esküszövegek végén az olvasható, hogy azokat Szokolai Sámuel prédikátor készítette 1774. november 7-én. Eszerint az eskümintákat utólag másolták be a község protokol- lumába. Az esküt a tisztségviselők a templomban tették le megválasztásuk után. Az esküszövegek pontosan körülhatárolták a tisztségviselők feladatkörét, megfeleltek a polgári korban elterjedt „ munkaköri leírásoknak". Az nemes hel[y]séghez már meghiteztetett, és ennekutánna meghiteztetendő ’s el- válosztandó579 tisztek személlyek esküvéseknek formulája. Elsőben is az öregh bíróé. Én N. N. választatván közönséges megegyezésbül ezenn nemes helfyjségh öregh birá- jának, szentül esküszöm az egy élő igaz Isten előtt, az eö szent nevére, ki attya, fiú, szent-lélek, tellyes szentháromság egy bizony örök Isten, az eö szent angyali előtt, e’ szent gyülekezetnek és ez hel[y]ség véneinek jelenlétekben, hogy én tellyes tehettsé- gem szerént tisztemben és hivatalomban serényen és szorgalmatossan eljárok, azt tiszta kezekkel, jó lekiismérettel folytatom, életemnek tisztaságával, józansággal, mértékletességgel, kegyességgel, isteni félelemmel megékesíttem, tunyasággal, röstséggel, versönygéssel, veszekedéssel, mód nélkül való keménységgel, sem fölöttébb való lágysággal meg nem mocskolom, seöt, minden tisztességes, és szabados dolgokban mindeneknek jó példával elöl menni igyekezem. Elsőben is pedig, és mindenek fölött az Istennek dicsősségét, a’ mennyire tőlem lehet, teijesztem, annak rontóinak ellene állok, megsértőit, nevezet szerént a’ károm- kodókat, szitkozódókat, átkozódókat, attázókat, teremtettézőket, mivelődőket,580 hamis esküvőket, szombath rontókat, minden kedvezés, és külömbség nélkül, érdemek szerént megbüntetem; a templomra, scholára, parochiális házokra, ottan megkivántató építtetésekre gondot tartok, azokhoz tartozó földeknek, réteknek helyessen való mi- veltetésekre, kár nélkül való letakaríttatásokra is vigyázok. Valamint a közönséges isteni tisztöletnek fönt [tartájsára,581 úgy mint lelkipásztornak, oskolamestemek, Isten házának, scholának megmaradására kívántainak, mindazokat készen, jó szív[v]el, örömmel cselekszem. A nemes helységh akárminemű jövedelmét, mint magamét, úgy őrzőm, gyara- pittom, annak nem fogya[s]ztója, nem tékozlója, nem megetetője, sem meghatója, hanem inkább takarittója, és szaporittója lészek. Borbíráktul, malombírótul, csaplárostul igazán számot veszek, szükségtelen költségeket, sokkal inkáb[b] tékozlásokat nem tészek, megcsonkit[t]atását és elvonattatását a’ csapszékbéli közönséges jövedelemnek tanács társaimmal orvoslom tehetségem szerént. 579 helyesen: elválasztandó 580 Az atta-teremtettét mívelő = káromkodó ember 581 Jobboldali lapszél hiánya miatti értelemszerű kiegészítés. 248
