Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - II. Takács a török hódoltság korában

TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV egyéb nemesi és katonai gyakorlaton, továbbá pecséteken, lepleken, kárpitokon, sző­nyegeken, pecsétgyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon és síremlékeken, általában pedig bármiféle fajta tárgyon és harci cselekményben említett magyar ki­rályságunk és a hozzá csatolt részek más valódi és kétségkívüli nemeseinek módjára ugyanazon érvénnyel, előjogokkal, engedményekkel, szabadalmakkal és mentessé­gekkel, amikkel ismételten említett magyar királyságunk és a hozzá kapcsolt részek többi valódi, ősi és kétségkívüli nemesei természetes vagy ősi szokás alapján használ­ták vagy amiknek örvendtek, és amikkel használják vagy amiknek örvendenek, a ne­messég tiszta, valódi, ősi, hamisítatlan és kétségbevonhatatlan címén, amellyel őket akaratunk és parancsunk szerint megjelöltnek és ékesítettnek mondja, nevezze, tartsa és számítsa mindenki, bármilyen állapotú, méltóságú, tisztségű és rangú ember is le­gyen, és [ezt a címert] örökre viselhessék, használhassák, élhessenek vele és örvend­hessenek neki, ugyanígy örököseik és összes, mindkét nemű utódjuk is; tehát [őket] nemesi rangra emeljük, és ilyet adományozunk és engedélyezünk nekik a jelen okle­vél ereje folytán. Ezen ügy emlékezetére és örök erejéül kegyesen elrendeltük, hogy ugyanezen Ko- vách Mihálynak, és általa a feljebb felsorolt személyeknek, valamint ezek összes, már megszületett és később születendő mindkét nemű örökösének és utódának adják ki és adományozzák oda függő titkos pecsétünkkel - melyet mint Magyarország kirá­lyai használunk - megerősített jelen kiváltságlevelünket. Kelt számunkra szeretett hívünknek, a tisztelendő Erdődi Pálffy Tamásnak, a nyit- rai egyház püspökének, ugyanazon helység és vármegye örökös főispánjának, taná­csosunknak és udvarunk Magyarország királyságára illetékes kancellárjának, stb. keze által Ebersdorf várunkban szeptember hónap 21. napján, az Úr 1672. esztende­jében, királyságaink közül a rómainak tizenötödik, Magyarországnak és a többinek tizennyolcadik, Csehországnak pedig tizenhetedik évében, amikor a Krisztusban fö- tisztelendő atyák és urak:497 Szelepcsényi György volt az esztergomi metropólia ér­seke és Magyarországon illetékes helytartónk, valamint egy másik, Széchenyi György a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak úgyszintén érseke, továbbá Szegedi Ferenc választott egri, Borkovics Márton testvér zágrábi, az említett Erdődről való feljebb megnevezett Pálffy Tamás nyitrai, Bársony György váradi püspök, az említett Széchenyi szintén György győri kormányzó, Szenttamási Máté választott erdélyi, Kis- sennyei Sennyey István veszprémi, Pongrác György váci, az említett Erdődről való Pálffy Ferdinánd gróf választott Csanádi, Szmoljanovics János választott zenggi és modrusi, Szászi János választott szerémi, egy másik testvér, Antonio Sottomayor vá­lasztott szendrői, Gorup Ferenc választott növi, Szili András választott szkopjei, Mok- csai hasonlóképpen András korbáviai, egy harmadik testvér, Cristóbal de Rojas knini, egy újabb testvér, Pozsegai Miklós választott boszniai püspök kormányozta szeren­csésen Isten egyházait, továbbá a tekintetes és nagyságos urak: a nádori hivatal ürese­désben lévén Forgách Adám gróf, Ghymes örökös ura, az országbírói hivatal kor­mányzója, Monyorókeréki Erdődy Miklós gróf, a már említett Dalmácia, Horvátor­szág és Szlavónia királyságaink báni hivatalainak kormányzója, az említett Forgách 497 A magyar egyházi és világi föurak mint királyi főtisztségviselők felsorolása a hitelesítési záradék szokásos eleme volt. 219

Next

/
Thumbnails
Contents