Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - II. Takács a török hódoltság korában
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV Tizennegyedik tanú Somogyi Mihály nemes pápai őfölsége lovas renden lévő szolgája, 49 éves, meghiteztetvén, vallotta: Én ennek az erdőnek minden részét két egész esztendeig bírtam, takácsi Bíró János bízta reám, minthogy atyámfia volt, és el is hajtottam az vanyolaiak disznait. Minnyájan kijöttek az öreg emberek az helyre, meglátni, honnét hajtottam el, és ártányokat is tizedben hántam ki, s az vélem lévő katonáknak is adtam az ártányokban, mind Baranyai Gergőinek [Gergelynek] és Szabó Mihál[y]nak, kik most is élnek, és Pápán laknak, és a’ sági útig birtam határjában mind az erdőt. S a’ vanyolaiaknak hogy megmutattam az hel[y]et, ők is azt mon[d]ták, hogy mit tagadunk benne, jól tudgyuk, hogy Gárdony erdő az, honnét elhajtottad az marhát, és én is a’ többit vissza adtam, csak a’ tizedet kiszedtem. Mely erdő, kirül elhajtottam, az a pörös erdő. [...] Tizendhatodik tanú Csurgai György nemes, Takácsi, 53 éves, meghiteztetvén, vallotta: tudom azt, hogy Takácsi Bálint, Iszkázi György, Fekete Orbán bírták ezt a’ pörös erdőt, mely Gárdon-Szerecsenhez való ’s marháinkat is itt tartottuk rajta, sőt még fát is innét hordottunk. Semmit a’ vanyolaiak nem szóltak, sem ellenkeztek felőle, mind a’ sági útig, és onnét az ér mellett a’ tóig bírták ’s békességes uraságában voltak, sőt, még Vitai György az atyámtul szekeret is kért, hogy innét fát vitetett, és ő is egyik atyafi volt hozzá, és soha azelőtt nem vonyakodtak volna is rajta, nem mon[d]ták volna, hogy övéjek az erdő a vanyolaiak, és még a’ szántóföldén kívül is a’ kepéjét Vaszarnak hordottuk által, két Csajághi Tamásné kepéllett meg, mert az ő ura is vérág és atyafi volt az jószághoz. Tizenhetedik tanú, alsógör[z]sönyi Fekete Gáspár nemes, 63 éves, meghiteztetvén, vallotta: Tudom azt, hogy e’ pörös erdőt élték és bérelték, innét hordottunk fát a’ mi falunkra, és én is bérlettem még Győr vételének előtte is493 a Takácsi Bálint vejétül, Csonka Jánosiul; és a’ több hozzá való atyafiaktul, és tudom bizonnyal, hogy az értül fogván a’ sági útig mindenütt, a’ hol értük és vághattuk, szabadon vágtuk, és soha vanyolai ember nem tilalmazott bennünket, sem mást, sem engemet, mindenkor szabad uraságában voltak az atyafiak és ezeknek eleik. Tizennyolcadik tanú, nemes perei Perei Márton, Takácsi, 65 éves, meghiteztetvén, vallotta: Tudom azt, hogy Csajághi Tamásné bírta a’ szántóföldeket és a’ földképét is az ő számára szedték, és az darab erdőt Takácsi Bálint bírta mind a’ sági útig, ’s az ér mellett mind a’ tóig, kit mi is megbéreltünk, és innét hordottunk e darab erdőrül fát. Tudom azt, miulta emlékezem gyermekségeméül fogva, hogy mindenkor békességes uraságában volt Takácsi Bálint és az atyafiai, úgymint: Iszkázi György, Fekete Orbán és Haj dán István. Ezek bírták örökségül és soha nem tudom a’ vanyolaiak ellenkeztek volna azelőtt, sőt, tudom, hogy az marháikat is vanyolaiaknak elhajtották ez erdőrül és megtizedlették, és ártányokat vittek el róla, és a’ határa megfordult a’ tó mellett a’ sági útra, napkeletre Ság felé az patonai erdő határig, az mely határ árok hányás, és tudom azt is, hogy Fejérkői püspök494 őnagysága is és Forgács Ferencz weszprémi püspök495 493 Győr 1594. szeptember 29-én került török kézre; 1598. március 29-én foglalták vissza a császári csapatok. VERESS D. 1983. 143., 147. 494 Fejérkövi István 1572—1587 között töltötte be a veszprémi püspöki püspöki tisztséget. 1587-től nyitrai püspök lett. NÉVTÁR 1992. 14. 495 Ghymesi grófForgách Ferenc 1587-1596 között volt veszprémi püspök. NÉVTÁR 1992. 14. 214
