Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. l^ckovits Emőke)

hozzá. Szentkútra Tétről ment ki misézni a plébános, a misét a kegytemplomban tartotta. A hívek gyónhattak is, hisz mindig voltak gyóntató papok, legalább 3-4 fő. Délután pedig litániával fejeződött be a zarándoklat, ezt azonban nem mindenki várta meg.317 Emlegetik, hogy a Tét-szentkúti szentkút 1945-ben megszűnt. Az oltár mögött állt és a kommunista időszak beköszöntével kiszáradt. A rendszerváltozás után viszont újra felbuzogott a víz a szentkútban, amelyből máig visznek haza a zarándokok.

38. kép.

A katolikus templom rajza (2004)

Palos Gábor alkotása

Csatka egyike a legnépszerűbb kegyhelyeknek. Kegykápolnája 1862-ben épült, kegyszobra pedig a Szeplőtelen Fogantatás eszméjét megtestesítő Lourdes-i Mária. Kezében rózsafuzért tartó, álló, koronás, öltöztethető festett faszobor. Búcsúnapja Sarlós Boldogasszony (július 2.) és Kisasszony (szeptember 8.) Legtöbben a főbúcsúra mentek, szeptember 8-án. A takácsiak többnyire a vaszariakkal keltek útra ilyenkor, általában gyalogosan egészen a kegyhelyig, bár a zarándokokat a holmijukat szállító kocsi kísérte, amelyre a fáradtak felülhettek. A zarándokok feszületet és templomi zászlókat vittek magukkal. A takácsiak keresztjét hosszú ideig minden alkalommal Nyári Kari, másképpen Csicsa Kari vitte. Megérkezésük után első útjuk a kápolnába vezetett, ahol énekszóval, imádsággal köszöntötték a Szűzanyát, majd a szentkutat keresték fel, belőle szentkúti vizet vittek, sőt, akadt olyan zarándok, aki fájós testrészét meg is mosta. Az otthon maradottaknak is vinni szoktak ebből a vízből. Csatkán

317 RAJCZI 1980. 135., SZILÁRDFY 1994. 65.

173