Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) ha a félj a módos gazdák közé tartozott, a felesége az asszonyok padjában az őt megillető helyre ült. Azonban amikor egy módos családból származó nő szegényebb férfivel kötött házasságot, akkor az asszony a helyén maradt, mert „ a ranghoz ragaszkodtak, nem adták lejjebb ”. Az ülésrend alapját a meghatározott „széktaxa” jelentette, amely a birtok nagyságától függően a vagyoni osztályba soroláson alapult, amelynek nyomán az egyházi adót (egyházfenntartás) kivetették és ez biztosította a székek után kifizetendő pénzösszeg nagyságát, valamint hozzá kapcsolódva a beadandó gabona mennyiségét. Ugyanis az evangélikus gyülekezet szintén megépítette takarékmagtárát, amely a tanítói ház udvarán állt, és amit a hívek töltöttek fel minden esztendőben cséplés, azaz „ masinálás” után, a széktaxa szerinti gabonafélével. Ennek megfelelően az első székben ülők voltak a búzások, tehát ők búzával adóztak, a második székesek rozsosok, vagyis rozsot adtak a magtárba, míg a harmadik széket elfoglalók már csak meghatározott pénzösszeget adtak, ők mentesültek a gabona adótól. Székek megvételére az evangélikusoknál is lehetőség volt, amellyel ugyanúgy, mint a reformátusok, örökjogot nyertek a tulajdonosok és ezeket a székeket örökölhették utódaik. Az evangélikus hívek hitéletének is egyik alapja az úrvacsora, a Jézus Krisztustól szereztetett szentség. Úrvacsorával csak a konfirmált, a gyülekezet nagykorú tagjává fogadottak élhettek. Konfirmációra a 12 esztendős fiú és leánygyermekeket bocsátották, akiknek hitbeli ismereteikről mind a lelkipásztor, mind az elöljárók, mind pedig a gyülekezet meggyőződött. Adatszolgáltatóim úgy emlékeztek vissza, hogy gyermekkorukban szigorú volt a hitoktatás. A teljes kátét hittanórákon tanulták meg, alaposan begyakorolva, ugyanis előre senki nem tudta, milyen kérdést kap majd konfirmációkor. Mindezeken túl, egy-egy hittanórára az énekeskönyvből öt-hat éneket is meg kellett tanulniuk, de bibliaismereti feladatokat ugyancsak kaptak. Óráról-órára mérte fel tudásukat a lelkész. A konfirmáció ünnepélyes alkalma pünkösdkor volt, áldozócsütörtökön mindösz- sze istentiszteletet tartottak csak. A fiatalok konfirmációkor az oltárnál álltak, itt kapták a kérdéseket, majd tudásukról, felkészültségükről meggyőződve, a lelkipásztor minden gyermeket egy Igével áldott meg, konfirmációi emléklapot kaptak és helyükre ültek. Amikor a gyülekezet úrvacsorát vett, akkor ők is részesei lehettek, tehát az első úrvacsora vételére a konfirmációval megegyezően ugyancsak pünkösdkor került sor. Az úrvacsorái alkalmak a nagy ünnepekhez kötődtek, így karácsonyhoz, húsvéthoz, pünkösdhöz, de élhettek vele újévkor és nagypénteken is. Takácsiban úrvacsorás istentiszteletek előtt nem tartottak előkészítő alkalmakat, amely minden bizonnyal összefüggött a váltakozóan filíális állapottal. Úrvacsora vételének reggelén sem szoktak böjtölni. A böjt az emlékezet szerint egyedül nagypéntekhez kötődött. Pedig egykor az egyház szorgalmazta a böjti alkalmakat, jelesen az 1791. évi zsinat ki is jelölte azokat, meghatározva a hozzájuk kapcsolódó áhítatformákat, amint arra már utaltunk. Bűnbánó napokat javasoltak, mégpedig esztendőnként a következőket: Pál fordulását, Fülöp és Jakab, valamint Máté evangélista napját bűnbánattartással, kerülve minden alkalmat, amely ezt megzavarhatná.314 Az úrvacsora jegyeit a hívek ajánlották fel, a gazdák, amit a lelkipásztor név szerint hirdetett ki a szószékről. Az úrvacsora maradékából a bor a harangozót illette. 314 RAFF AY 1933.26. 170
