Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) a falusiak megelőzték a pereieket, az idősek pedig a fiatalokat. Egy kelyhet használtak, azaz egyet a férfiak, egyet a nők. Azonban aki templomban volt ilyenkor, kivétel nélkül élt az úrvacsorával, mivel „ előkészítette rá magát. ” Az úrvacsora alkalmait 1873-ban határozatban szabályozták. Újkenyérre, újborra és az advent kezdetére szokásos úrvacsorái alkalmakat egyetlen időpontra csökkentették, „egyesítve a hálaünnepeket egy gyónássá”, minek idejét november 1. körüli időpontra rögzítették. Hangsúlyozták, hogy az újévi és a böjti úrvacsora ezentúl elmarad, egyedül az említetten kívül a karácsonyi, a húsvéti és a pünkösdi alkalmakat tartották meg változatlanul.302 Az úrvacsora maradékát a presbiterek közösen fogyasztották el. Sajnos, jelenleg sem vesz mindenki úrvacsorát, csak azok, akik rendszeres templomba járók (140 egyházfenntartói járulékot fizető egyháztagból áll a gyülekezet). Az új lelkész bevezette, hogy ma már minden hónap utolsó vasárnapja úrvacsorás isten- tisztelet. Érdemes visszatekinteni ezzel kapcsolatban. Ugyanis 1879-80-ban a lelkész a hitéleti jelentésében megjegyezte, hogy „ ...fogyott az úri szent vacsorával élők száma...”303 Tehát hozzátehetjük, hogy nem csupán napjaink jelenségéről beszélhetünk, egy hosszabb folyamatról van szó. A gyülekezetnek egyházához való kötődése megmutatkozott az egyházközség támogatásában. Erre számos példát hozhatunk. A gyermektelen özv. Horváth Andrásné Halasi Nagy Zsuzsanna végrendeletileg vagyonát az egyházra hagyta 1830-ban. 1860- ban új úrasztalátkészíttettek az eklézsiának, 1881-ben Nagy István egyházi elöljáró és felesége, Nagy Julianna pedig keresztelő medencét készíttettek a templomba. 1893- ban a Nőegylet toronyórát csináltatott. Kalmár Jánosné Hevessy Zsuzsánna alapítványt hagyott egyházára, ugyanezt tette Sülé Komáromi Zsófia is. A lelkész az 1880- as években gyűjtést szervezett a templom „ külső és belső díszítésére ”, amely egyet jelentett a padlás lefedésével, külső-belső tatarozással és kerítéskészítéssel egyszerre. Egyébként a gyülekezet ereje, az egyházközségnek jövőbe tekintő gondolkodása mutatkozott meg a többféle adakozásban, amelyre az 1880-as években került sor. Ekkor létesítették az iskolai alapítványt a Vincze- és Horváth-féle alapítványokból. Létrehozták a segély pénztárat, továbbá megalapították 1876/77-ben a takarékmagtárat. Ez utóbbi életre hívása régi óhaja volt a híveknek, amely szükség esetén nagy segítséget jelentett a gazdáknak. A gabona befizetést székszámra vetették ki a tagságra. Ennek értelmében az első székbeliek 4 mérőt (szemtermények mérésére szolgáló régi űrmérték volt ez, egy pozsonyi mérő = 62,53 liter), a második székbeliek 3 mérőt, harmadik székbeliek 2 mérőt, negyedik székbeliek 1 mérőt, az ötödik székbeliek és a karzaton ülők Zz mérőt fizettek, megszabva azt is, hogy ezek gabona fajtánként mekkora meny- nyiséget jelentettek. A takarékmagtár kezelését a magtári gondnokra és ellenőrre bízták.304 Az egyház tagoknak a megszólítása, adakozásra való buzdítása nem volt és ma sem reménytelen próbálkozás. A híveket az elődök példája esetenként komoly, nagy adományokra késztette. Az érzelmeken keresztül napjainkban is közel lehet kerülni 302 DREL III. 66. Takácsi református egyház közgyűlési és tanácsülési jkv. 1873. 303 DREL III. 66. Takácsi református egyház közgyűlési és tanácsülési jkv. 1880. Szekeres Mihály lelkész 1879/80. évi jelentése. 304 Uo. Szekeres Mihály 1879/80. évi és 1881/82. évi jelentései. 163
