Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovils Emőke) kopogtatásra nyitották ki az ajtót és engedték be a bebocsátást kérőket. Az úmapi kör­menet a hatáijárást magába olvasztott szokás, mutatott rá Bálint Sándor, amellyel a közösség életterét mágikus körbe foglalták, kiűzve onnan az ártó erőket. A szokás a XII-XIV. század óta ismert, hozzánk német gyakorlatból került. Ma, bár lehetne, de már a faluban nem állítanak fel sátrakat, csak a templomkertben, amely gyakorlat az 1950-es években alakult ki a tiltás miatt. A templomkertben felállított sátrakat ma az első áldozok szülei készítik el, ők viszik a virágzó ágakat, valamint a négy különböző szentképet. Körmenetben járják körül valamennyit, miközben az első áldozok virág­szirmot hintenek. Akik készítik a sátrakat, azok is bontják el, de mindenki visz/vitt haza a sátor virágaiból, amelyek ugyancsak bajelhárító szentelmények. A szobában őrizték ezeket, majd elégették. A fő ünnepkörökön túl az egész esztendőt átszövik a Mária-ünnepek, amelyek a római katolikus közösség kiemelkedő ünnepnapjai voltak. Különös tiszteletnek ör­vendett Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisasszony (szeptember 12.) napja. Sarlós Boldogasszony ünnepe (július 2.), a Vizitáció pedig azért különösen jeles nap, mivel a templom titulusa, így a templombúcsú napja, az egész falu ünnepe. Májusban májusi litániák voltak mindaddig, amíg plébánosa volt a közösségnek. Ugyanígy volt októberben is. Mindkét hónapban a Szűzanyára emlékeztek. Ilyenkor a rózsafuzéres asszonyok is összegyűltek, de ma már ez nem működik. Az egyházi esztendő rendjében helyet kaptak a kisebb jelentőségű jeles napok is, amelyeknek egy részéhez időjárásjóslás, másokhoz táncvigalom kapcsolódott. Időjá­rást jelzett a IV. századi vértanú, Vince (január 22.), továbbá Mátyás vértanú apostol (február 24.). majd Medárd (június 8.). A gazdasági esztendő bizonyos fokú lezárásá­val összefonódtak a táncvigalmi alkalmak: Szent Mihály arkangyal, a lelkek bírája (szeptember 29.), Márton, a IV. századi katonaszent (november 11.), Alexandriai Szent Katalin a IV. század vértanúja (november 25) napja. Ugyanakkor kiemelt fontosságú jeles napokat is ismertek. Ilyen volt Szent György, a IV. századi vértanú katonaszent napja (április 24.), az állatok első tavaszi kihajtásá­nak kezdő napja, vagy a Márk evangélistához kötődő, de az egykori római Rubigali- ában gyökerező búzaszentelő nap (április 25.), melyet a IV. századtól megtartottak. A két világháború között még Szent Márk napján körmenetben mentek ki a hívek egy katolikus gazda földjéhez, ahol a plébános megszentelte a vetést. A szertartásban a határjárás jellemzői ugyancsak felfedezhetők. A búzaszentelés szertartására mise után került sor, utána a hívek visszatértek a templomba, imádkoztak, énekeltek. Az egy­házüldözés idején ez úgy módosult, hogy egy-egy búzacsomót bevitték a hívek a templomba, amit az oltárnál a plébános megszentelt. Az időjósló szentek a következőképpen jelentek meg a takácsi hagyományban: Ha csorog Vince, megtelik a pince. Mátyás ha talál, jeget visz, ha nem talál, hoz. Gergely (március 12.) megrázza szakállát, vagyis lehet még hideg, akár havazás is. Sándor, József, Benedek (március 18., 19., 21.), hozzák a meleget. Akárhogy visz- szaverik a füvet ettől kezdve, nőni fog. Ha Sándor nem hoz meleget, majd hoz Gyuri, a gyerek. Szent György előtt ha brekegnek a békák, akkor jó termés várható. Szent György előtt, Szent Mihály után ha dörög az ég, akkor is jó termést lehet várni. 155

Next

/
Thumbnails
Contents