Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — Ш. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) kivett szikrát a szentelt vízbe dobták: ha fennmaradt a víz tetején, a beteg gyógyulását várták, ha lesüllyedt, akkor rossz fordulatra következtettek. Ez a hiedelem a hozzá kapcsolódó szokáscselekménnyel a vízvetéssel állítható párhuzamba. A szentelt vizet a templomban egy fa bödönben tartották, onnan vehettek belőle a hívek. Ezen a napon volt a házszentelés is, de csak ott, ahol kérték. Ez korábban sem volt másképpen és ma is kérni kell. Ilyenkor emlékeztek meg a katolikus templomban a Háromkirályokról és a legtöbb helyen ekkor szedték le a karácsonyfát. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe (február 2.), Jézus templomi bemutatásának emléknapja a karácsonyi ünnepkör végét jelentette. Római katolikusok Krisztust jelképező gyertyát szenteltettek. A szentelt gyertya ugyancsak a legrégebbi szentel- mények egyike, története a 10. századra nyúlik vissza, bár az ünnepet a 4. századtól megtartották a keresztény közösségek. A szentelt gyertyát gondosan megőrizték, a súlyos beteg, valamint a ravatal mellett gyújtották meg. Február 3-án, az egyik legjelesebb szentnek, Szent Balázsnak napján a katolikus hívek a templomban balázsáldásban részesültek. A 3-IV. században élt vértanú püspök legendája adta alapját a szentelt gyertyákkal való „torokáldásnak”, vagyis a balázsál- dásnak aló. század óta. A karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közötti időszak a farsang, amelynek kezdő napja január 6., utolsó napja pedig húshagyó kedd, a húsvét előtti hathetes nagyböjt első napját, a hamvazó szerdát megelőző nap. A farsang hossza a holdtöltétől függött. A tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap mindig húsvét napja. Tehát minél későbbre tolódott a holdtölte, annál később kezdődött visszaszámlálva a nagyböjt és annál tovább tartott a farsang. A keresztény húsvét időpontjának meghatározásában az ősgyülekezetek a zsidó naptárhoz igazodtak, vagyis a holdnaptár szerint állapították meg az ünnep napját, amit a telihold állása határozott meg, március 21. és április 25. között kellett bekövetkeznie, amely így van a mai napig.292 Ezt azonban megelőzte a farsangnak nevezett néhány hetes időszak, amint már utaltunk rá, amely a bálok, a lakodalmak, az önfeledt szórakozás, az evés-ivás ideje volt. A magyar farsangi szokások részben bajor, részben pedig olasz hatásra alakultak ki, gyűjtőhelyévé válva a különféle játékoknak, maszkoknak, sokszínű szokásegyütteseknek. Valójában önfeledt tavaszköszöntés volt a farsang, mágikus cselekedetekkel, analógiás varázslásokkal, amelyekből Takácsiban már alig lelhető fel valami. Egészen polgári vonásokat öltve, a bálok maradtak csak meg. Jellegzetes báli rendezvény volt a házi bál, amelyekből egy farsangi szezonban nem is egyet tartottak olyan helyeken, ahol elegendő hely volt tíz-húsz fiatal összejövetelére. Ezt a legények szervezték és ők hívták meg a lányokat is. Házi bálba csak olyanok mehettek el, akiknek már volt párja. A lányokért a legények mentek el, majd hazakísérték őket a bál végeztével. Húshagyókor tartották a farsang utolsó táncos alkalmát. Ilyenkor a lányos anyák fánkot sütöttek és húst készítettek, amit elvittek a bálba, a bort pedig a legények adták. Az ételt-italt közösen fogyasztották el éjfélkor. A bálokba a helyi cigány muzsikusok közül fogadtak meg mindig egy-egy zenekart. A nagy ünnepi bálokat is ők muzsikálták végig, ezeket viszont a kultúrházban tartották, ahova a szülők is elmentek. 292 LEEUWEN 2009. 57-59. 150
