Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. lackovits Emőke) házikóval, a betlehemmel mentek a pásztoijátékot előadni. Több szereplős játék volt ez. Az öreg juhász volt a csoport szóvivője, különböző tréfás mondatok is elhangzottak szájából. A templom alakú betlehemet egy fehér ruhás angyal vitte, aki egyetlen lány szereplője volt a misztériumjátéknak, ruhájára akasztott szárnyait maga készítette. A pásztorok gatyában, bundában, kolomppal ellátott bottal jártak. Minden házba bekéretőztek: „ Szabad-e bejönni a betlehemeseknek? ” „ Szabad” hangzott el a válasz, amelyet követően az angyal ment be elsőként és a betlehemet az asztalra helyezte. Utána mentek a pásztorok. Többnyire hármat énekeltek: Mennyből az angyal; Csordapásztorok; Pásztorok keljünk fel. Ezután mondták el jókívánságaikat, amelyért diót és egy pohár bort kaptak. Ezt a pásztorjátékot Horváth Imre katolikus tanító tanította be a nagyobb fiúknak. Ezzel a köszöntéssel csak a katolikus házakat keresték fel, azonban egy nap alatt nem is végeztek, ezért karácsony böjtje előtt egész héten házról- házra jártak. Karácsony vigíliájának betlehemes játékai magyar nyelvterületen már a középkor óta ismertek. Az sem egyedülálló sajátosság, hogy advent utolsó hetében naponta köszönteni jártak, így minden házra sort keríthettek. Evangélikusoknál a lányok, fiúk vegyesen mentek karácsony böjtjén ünnepet köszönteni, sorra járva a házakat, amiért néhány fillért kaptak. Ebből a pénzből vették meg a templomban felállított karácsonyfára a cukrot. Amikor a fát leszedték, kiskarácsony (újesztendő) napján, akkor annak arányában kaptak a cukorból, amennyi pénzt gyűjtöttek hozzá. Máig emlegetett ünnepi alkalma volt ez a gyermekeknek, amely rokonságot mutat az ugyancsak evangélikus ünnepköszöntéssel, az ostyahordással, amit a Somló-kömyéki falvakban is gyakoroltak. Szenteste a református templomban istentisztelet keretében már a két világháború között is az iskolások színdarabot adtak elő, amelyet többnyire a kántortanító tanított nekik. Az evangélikusok ugyancsak kulturális műsort mutattak be ezen az estén a templomban. Akatolikusok éjféli misén vettek részt karácsony vigíliáján, ámde előfordult, hogy erre este 6-7 órakor került sor, hogy a többi filiába és a materba is eljusson a plébános. Ameddig plébánia volt a faluban, addig az éjféli misét is a maga idejében tartották. Ide a protestáns vallású legények szívesen elmentek katolikus barátaikkal, főleg, amikor este a kocsmában együtt kártyáztak, ahonnan éjfél előtt átsétáltak a templomba. Karácsony vigíliáján külön pásztorköszöntés ugyan nem volt a faluban, de az ünnepre minden állattartó gazda adott valamit a pásztoroknak. Karácsony napján református családokban nagyon várták a legátust, elsősorban a kislegátust, aki egy helyi iskolással minden református családot felkeresett és köszöntötte az ünnepet. A három nagy ünnepre a Kollégium a kommunizmusban való megszüntetéséig legátusokat bocsátott ki a Dunántúli Református Egyházkerület gyülekezeteibe, „Krisztus követeiként ”.280 A legátusok segítettek a lelkipásztoroknak az istentiszteletek elvégzésében, ennek fejében adományt kaptak a gyülekezetektől, egyház- 280 280 A dunántúli legáció történetét feldolgozta: TÓTH 1935. 147
