Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — ГО. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) 31. kép. Régi sírok a később felszámolt ótemetőben az 1980-es években Takácsiban ma egyetlen temető található, mindhárom felekezet ezt használja. A legidősebbek szerint egykor szederfa sor választotta el egymástól a felekezetek temetkezési helyét. A temető gondozása, a sírok rendben tartása az elhunytak emlékének ápolását is jelentette/jelenti, amely rámutat élők és holtak eltéphetetlen lelki közösségére. Egyfajta tükre is ez a közösségnek. Takácsiban, mint másutt is a térségben, megfigyelhető, hogy az azonos nevet viselők egymás közelében, azonos sorban vagy legalábbis egymás mögött nyugszanak, amely nyilvánvalóan rokoni kapcsolatra enged következtetni, sőt, esetenként a recens adatokból kiviláglik, hogy valóban fennállott a rokonság. A házastársakat legtermészetesebben helyezték egymás mellé, de ha volt még hely, akkor a rokonuk is oda temetkezett. Tulajdonképpen laza rokonsági foltok rajzolhatok ki a temetőben és a temetkezésnek ebben a rendjében a családszerkezeti forma tükröződik, rámutatva a közösség tudatában élő, földön és túlvilágon egyaránt létező, elszakíthatatlan kapcsolatra, amelyet örökké valónak tartottak és amelyet a rendezett család képviselt.271 Mindezek ellenére mégis sorban temetkezésről beszéltek, hozzátéve, hogy akinek régi halottja volt, oda temetkezett. így mondható el itt is, hogy a temető a meghaltak faluja, tükörképe az élő közösségnek. Ugyanakkor mindezekhez hozzá teendő, hogy az elhunytakról különösebben nem beszéltek. Amikor meghalt egy családtag, belenyugodtak, elfogadták. A temetőben mindhárom felekezet kő síijeleket állíttatott. A legrégebbiek а XIX. század elejétől, 1827-től láthatók 1904-ig, ámde két későbbi is került közéjük, az egyik 1926-ból, a másik 1932-ből. Számuk huszonháromra tehető. A kőfaragó mester nevét néhány sújelen sikerült megtalálni. Fellner kőfaragó Pápáról, akinek más falvak temetőiben is állnak alkotásai. Ezek a kő sírjelek túl nagy változatosságot nem jelen271 K. KOVÁCS 1944. 354. 140
