Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) válaszképpen az evangélikus lelkipásztor sem keresztelt meg gyermeket római katolikus keresztanya kezén. Beírta ugyan az anyakönyvbe a keresztszülőt, de az nem tarthatta keresztvíz alá az evangélikus templomban az újszülöttet. Keresztelésre külön keresztelői ruhát adtak a gyermekekre, amelyhez takaró is tartozott. A keresztszülők általában csak erre az alkalomra adtak ajándékot, egyébként nem, ámde néha előfordult, hogy valaki más alkalommal is ajándékkal gondolt keresztgyermekére. Az ajándék a keresztszülő lehetőségeitől függött. Kislányoknak fülbevalót, nyakláncot, fiúknak kisebb pénzösszeget ajándékoztak, de akadt, aki fiúcskának is nyakláncot adott. A protestánsok konfirmációján, a római katolikusok bér- málkozásán ugyan jelen voltak keresztszüleik is, de ilyenkor nem szoktak ajándékot adni. AII. világháború után ez a szokás gyökeresen megváltozott. Ekkortól már a fiúk öltönyt, órát, a lányok pedig gyűrűt kaptak. Római katolikusoknál húsvét volt az az ünnep, amikor a keresztszülők keresztgyermekeikre ajándékkal gondoltak, így rózsa- füzérrel, imádságos könyvvel, a tehetősebbek valamilyen ruhafélével ajándékozták meg őket. A keresztelőt követően hazamentek és ettől fogva az anyának szabad volt a kijárás, visszatért a megszokott életviteléhez, amely mindenik felekezetre jellemzőnek mondható. Evangélikusoknál ilyenkor, vagyis a templomból hazaérve, a megkeresztelt kisgyermeket az asztal közepére téve bontották ki. Keresztelőt követően volt az áldomás, a keresztelői ebéd, a paszita, amelyen reformátusoknál mindkét házasfél szülei, továbbá a keresztszülők és a bába is jelen voltak. Evangélikusoknál a szülőkön, kereszt- szülőkön kívül a nagyszülők vettek részt, míg római katolikusoknál rajtuk kívül a bába is. Ilyenkor egyes családok meghívták még a lelkipásztort, ámde ez nem mondható általános gyakorlatnak. Valójában örömünnep volt ez az alkalom, öröm a gyermek születésén és az anya felépülésén, vele felköszöntötték a szülőanyát és újszülött gyermekét. Evangélikusoknál a paszita elkészítésében kivette részét a keresztanya. Reformátusoknál a komaasszonyok, valamint a szülőasszony anyja, anyósa főzték ki. Római katolikusoknál a helyben lakó komaasszony készítette el a paszitát, ha nem helyi volt, akkor a szülőasszony anyja vagy az anyósa főzte meg a tyúkhúslevest, készítette el a mártást, a sült húst, továbbá a kalácsot és a rétest. Az egyház egyébként káros szokásnak tartotta a paszitát is, fölösleges kiadással együtt járónak, amely csak megterhelte a családot.264 A keresztszülőket a szülők választották és hívták meg. Római katolikusoknál általában egy pár keresztszülőt hívtak, protestánsoknál ez legalább két-három, esetenként akár négy pár is lehetett, ámbár Takácsiban nem volt ritka náluk sem az egyetlen pár keresztszülő. 1723-1733 között a megkeresztelt cigány gyermekeknek 2-9 pár keresztszülőt jegyeztek be a református keresztelési anyakönyvbe. A XIX. században a vaszari katolikus keresztelésnél rendszerint 2 keresztszülőt jegyzett fel a plébános.265 Az egyházak valamennyi felekezetnél a kevés számú keresztszülő meghívását javasolták. Míg korábbi időben a keresztszülők legfeljebb távoli rokonok, jóbarátok, közeli ismerősök, tekintélyes személyek voltak abból kiindulva, hogy minél több párt264 BOGNÁR 1880.20. 265 Hudi-iratgyűjtemény, 1723-1733. 133
