Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) kel akkor volt gond, ha az időjárási körülmények miatt a várt termésmennyiség elmaradt. Ilyen esetről számolt be a feljegyzés 1905-ből, amikor május 20-án, éppen a fagyos szentek ideje körül „akkora jég és eső volt, hogy majdnem mindent elvert. ”252 A családban a gyermekekkel elsősorban az anya foglalkozott, sok esetben a fegyelmezés is rá hárult. Mindezekkel többnyire erős érzelmi kapcsolat is együtt járt, ugyanakkor az anya életfelfogása, vallásossága, cselekedetei, döntései, problémamegoldó képessége, konfliktus kezelése életvezetési mintát jelentett a felnövekvő nemzedéknek. A gyermekek nevelésének két sarokpontja volt: a hitben nevelés, hitéletüknek kibontakoztatása, valamint a munkára nevelés, amikor fokozatosan bevonva őket a különféle munkafolyamatokba, állandó ismétléssel sajátították el azokat úgy, hogy maguk is képessé váltak az önálló munkavégzésre. így a nagyobb, korban idősebb leánygyermek a házimunka mellett kisebb öccsei gondozásában is részt vett. Viszont ha nem volt kire hagynia az anyának a kisebb gyermekeket, akkor kivitte magával a mezőre is őket, valósággal hozzánőttek így a kicsinyek. Ma is hálával gondolnak a szorgalmas, takarékos, a nehézségeket leküzdeni képes asszonyokra, akik a legváratlanabb és legsúlyosabb időben urai voltak a helyzetnek, nem roppantak össze, helyt álltak, a családot eredményesen kormányozták. Máig emlegeti Böröczky Dezsőné Győry Sarolta édesanyja gyermekeinek szóló mondását: „Ha én azt mondom: egy, akkor ti kettőt ugorj átok! ” - ami gyorsaságra, fürge reagálásra, azonnali cselekvésre ösztökélte a felnövekvő gyermekeket, kizárva életükből a tétlenséget. Szoros kapcsolat alakult ki a nagyszülők és az unokák között, talán érzelmekben ez mondható a leggazdagabbnak. Legsanyarúbb az anya nélkül maradt árvák helyzete volt. Előfordult, hogy a gyermektelen rokon vagy keresztszülő vette magához ezeket a gyermekeket. Viszont nem volt egyedi eset, amikor mostoha került melléjük, mivel apjuk újra megházasodott. Ilyenkor, ha a második házasságból újabb gyermekek születtek, ők előnyösebb helyzetbe kerültek féltestvéreikkel szemben. Előfordult viszont olyan eset is, hogy már nem születtek gyermekek, azonban a gyermektelen nevelőanya, a „ mostoha ” mégsem szívelte a gyermekeket, akiknek ezekben az esetekben vigaszként csak a testvéri szeretet maradt, ami segítség volt mindaddig, amíg önálló életet kezdhettek. A felnőttek világán kívül szerveződött a gyermektársadalom, amely csak az övéké volt, de amelynek keretein belül a kisgyermekek felnőtt életükre készültek fel. A gyermektársadalom életkori és lakóhely szerinti csoportokat foglalt magába, középpontjában a játék állt. Ez az állatokat őrző gulyásgyerekeket, a libapásztor leánykákat egyaránt jellemezte. A gyermekek kedvenc helye a Gerence partja volt, ahol a leánykák sásból (csuhó) kicsi asztalt, székeket készítettek, koronát, karkötőt fontak. A vízpart számított azon helynek, ahol vegyesen játszottak a fiúk és a lányok. A Murai-malomnál (közbirtokosságé, ahol darálással is foglalkoztak) két zsilip volt, amelyeket a darálástól függően húztak fel. Akik úszni tudtak, ilyenkor beültek és a vízzel sodortatták ki magukat. Egyébként a malom környéke kedvelt helye volt a gyermekeknek. Ugyanis a malom lapátjairól lefolyó víz egy kis tavat alkotott, ami kiváló fürdőhelye 252 Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1876-1945. 121
